A városi cinizmus bukott ki belőlem a videó láttán, mert mintha visszaröppentem volna az időben, azonban újból és újból belebotolva a témába, már úgy gondoltam érdekesebb a történet, mintsem öt perc vigyorgás a pártállami propagandafilmre emlékeztető kisfilm láttán.
Nagygéc egy apró település, aminek összesen hat lakosa van. A település története még a pártállami időkre nyúlik vissza, amikor 1970-ben egy hatalmas árvíz elpusztította a falut, sok ember életét magával vitte. Ekkor ennek a kicsiny falunak 760 lakosa volt. Mivel az árvíz továbbra is veszélyeztette a település létét, az újjáépítését nem engedélyezték a hatóságok és a visszatelepedést is korlátozták adminisztratív eszközökkel. 1981-ben a település önállóságát is megszüntették és Csengersimához csatolták.
A településen egy református templom is található, ami műemlékvédelmet élvez, két része közül az egyik Árpád-kori, a másik Hunyadi Mátyás idejéből való. Ma már műemlék, a 2014-ig folyamatos pusztulásra ítélt történelmi emlék. 2014-ben a Megmaradás Temploma terv keretében megkezdődött a templom felújítása, valamint egy kilátó és egy látogatóközpont építés. A tervek Makovecz Imre tervei alapján valósult meg Bayer Zsolt javaslata, közel félmilliárd forintnyi uniós támogatásból.
Természetesen ezt nem kívánom minősíteni, sokkal inkább érdekel a település, ahol szinte semmi nem található. Se posta, se busz, se bolt, ahogy csatorna és gáz sem. Innentől kezdve bújik belém a kisördög és adja meg az utolsó lökést, hogy írjak erről a videóról és jelentősége megnőjön a szememben.
Erzsike néni, azaz Bözsike néni, ahogy mindenki hívja környezetében, ebben a szerény valóságban él. Nem egy olyan nyugdíjas, aki egy apró település lakója, hanem kimondottan mondhatjuk, hogy korából és a település infrastruktúrájából következően, szerény, de tisztességes nyugdíjas éveit éli. Van egy kis háztáji, egy szintén szerény, de takarós házikócska és az a fajta hűség, ami talán már csak az ő generációjára igaz. Hűség a szülőföld, a családi fészek, az ősök iránt. Ebbe a világba tesz spontán látogatást Orbán, lazán nekitámaszkodva az alacsony vályogház egyik ajtó keretének és atyáskodóan „leszáll” az egyszerű polgár világába. Erzsike néni elmondja a HVG-nek, nagyon kedves volt a Miniszterelnök úr, még tanácsot is adott a rágcsálók távol tartására és megosztotta vele azt is, hogy kecsketartásban is van tapasztalata. Mi ezt nem látjuk a videóban, ez Erzsike néni és a Miniszterelnök titka marad.
Ezzel szemben látjuk, ahogy Erzsike néni spontán örül, hogy bizony Orbán Viktor győzelme, mindig nyugdíjemelést jelent. És akár minden évben elmenne szavazni, mert akkor nő az apanázs. Erzsike néni bőven a 120 000 forintos átlagos nyugdíj alatt kap, így érthető, minden fillérnek örül, még az 1,7%-os emelésnek is. És minden fillér, ami meg van vonva tőle, örök fájdalom marad, még ha nem is annak tudja be, aki elvette. De a Miniszterelnök nem is siet kijavítani ezt a tévedést. Sőt, egyetértően bólogat, amikor Erzsike néni a patás ördögöt említi, Gyurcsány Ferencet. Ugyan ezzel a szemérmetlenséggel zsebeli be az idős néni köszönetét és háláját, megkockáztatom, szeretetét. És ez az, ami igazán gyomorforgató cinizmus. Ezen még lök egy kicsit, hogy az ember torkába biztosan feltóduljon a sav, kedélyesen, mint egy földbirtokos, aki a jobbágynál tart látogatást, megkérdezi a nénit : „És szoktam emelni?” Így. Szoktam. Én. Ő. A néni hálásan alátámasztja, igen, Orbán Viktor szokott. A Miniszterelnökünk lazán megtámaszkodik a félfán és szinte szivarzsebből kirántva közli, na majd ha a számok azt mutatják az év vége fele, megint emel. Ő.
Kicsit fecseg a disznókkal, „hello röfi”, mondja. Ez olyan kedélyes vidékies. Gondolom, ezt gondolja. A néni dicsekszik apró háztájijával, az apró kis portállal, ami a tisztes egyszerűségével, az egész színjáték díszlete. Ahogy a néni is.
Mi ennyit láttunk. Városi cinizmusunkkal, az internetsztrádán száguldozva, azt gondoljuk, rém röhejes az egész. Megszületnek paródiái a látogatásnak, Berci bácsi látogatásának formájában, aki nincs otthon, annak ellenére, hogy megfelelő nemzetbiztonsági intézkedésekkel a terep fel lett már mérve. És az internet városlakói újból kacagnak.
Csak egy pillanatra rebben fel a függöny, amikor elcsípek egy foszlányt a Hírtévén, bizonyos nyugdíjtörvénnyel kapcsolatban. Nem hallom, mi az pontosan, de pont az újabb videó láttán és a HVG cikke nyomán, utána olvasok. És meg is találom, amit keresek, az 1997-es nyugdíjtörvényt, még a Horn-kormány korából
"(3)169 Ha a fogyasztói árak növekedésének tárgyévben várható mértéke legalább 1 százalékponttal meghaladja az (1) bekezdés szerinti mértéket, akkor november hónapban - január 1-jére visszamenőleges hatállyal - kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Amennyiben az eltérés az 1 százalékpontot nem éri el, akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet egy összegben kell kiutalni.”
És akkor megnézem egyből az első bekezdést, amikre a törvény hivatkozik:
„62. §165 (1)166 A tárgyév január 1-je előtti időponttól megállapított társadalombiztosítási nyugellátást - ideértve a 6. § (4) bekezdésében meghatározott ellátásokat és a baleseti járadékot is - a megállapítás naptári évét követően minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni.”
Orbán Viktor emel. Erzsike néni nem tudja talán, miket ír a nyugdíjtörvény, nem tudom, milyen csatornái vannak a világra. A településen, ahogy írtam, nem hogy internet, de még alapvető infrastruktúra sincs. Egy elfelejtett település, ami azért került megint egyáltalán köztudatba, mert egy templomot felújítottak. Nincsenek pártok, nincsenek szórólapok és talán a közmédián túl, semmi más hírforrás. Ha az van. Erzsike néni a zuhanykabinnal, ami láttán az utólagos információk birtokában azon gondolkozunk, a néni hogy is tudja használni a funkcióját a szerkezetnek,mivel nincs közmű. A disznókkal, akik nem csinálnak maguk alá, olyan okosak, tökéletes áldozata a néni ennek a városi huncutságnak, disznóságnak.
