A folyamat öngerjesztő, olyan, mint amikor tüzet rakunk a szalonnasütéshez.

Először meg kell keresni a gyúlékony anyagot, aztán szikrát kell csiholni, aztán az apró lángocskát fújni kell szorgalmasan, míg csak a tűz fel nem lobban, és nem kezdi meg önálló lobogását, ami, ha kitartóak vagyunk, hamarosan be is következik.

Fellobban a tűz, lobogása elveszti határozatlanságát, megmutatja magát teljes pompájában, és elpusztít mindent, ami az útjába kerül - minden lángocska abban reménykedik, hogy belőle lesz a mindent és mindenkit elemésztő tűzvész.

Csak az a fontos, hogy amíg idáig el nem érünk, addig fújni kell, állandóan, és nem összevissza, hanem mindig egyféleképpen, nehogy az összevissza fújkálás kioltsa az eleinte gyenge lángokat.

De később már mindegy.

Igaz, a lehetőségek azért korlátozottak, a felhasználható eszközök tekintetében legalábbis.

Aki manipulálni akar, az valamerre vezetni akarja az embereket.

Azt mondani nekik, hogy gyertek utánam, mert én egy szép, pázsitos kertet akarok építeni, benne szökőkúttal, csattogó csalogányokkal,  melyben majd jól érzitek magatokat, miután elhordtátok a hegyet, és boldogan élhettek kacsalábon forgó, tornyos kis kastélyocskám árnyékában - ez meglehetősen kockázatos.

Egy ilyen felhívás esetén az emberek egy része, kik az idők során még nem veszítették el teljesen gondolkodási képességüket, esetleg felveti: miért pont a te kastélyod árnyékában éljek én?

Nem-e lehetne-e, hogy inkább te élj az én libalábon forgó, tornyos - bástyás kastélyocskám árnyékában?

És ezután ellenkezni fog, lopja az építőanyagot és levest főz a kacsalábból - szóval nem egy zökkenőmentes út céljaim eléréséhez, melyek között az építkezés amúgy sem szerepel, annál inkább atyámfiai javainak megőrzésre való átvétele, az idők végezetéig.

Ehhez viszont kellene atyámfiai elszántsága is, melynek megszerzése céljából meg kell mutatni nekik a helyes utat, ehhez pedig végig kell mennie az ellenséggel való leszámolás harci ösvényén, mely egy szurdok mélyén vezet.

Ebből menet közben nemigen lehet kilesni, hiszen az ellenség bármelyik percben megjelenhet és akkor annyi neked, asszonyodnak, fiaidnak, sőt, hamvas szűz leányod ártatlanságának is,

Ebből tehát látható, hogy a tömegek magunk mellé állításának legegyszerűbb módja a fenyegető ellenség ármánya elleni harc.

Persze, ellenséget választani komoly feladat, az is lehet, hogy az egyik ellenség menet közben elkopik, de akkor sincs veszve semmi, lehet választani másikat, mely szintúgy alkalmas arra, hogy fontosabbnak mutassa magát az ellenünk való harcnál.

Ki alkalmas ellenségnek?

Hát, elsősorban az, aki más, mint mi vagyunk.

Ha más a bőrszíne, más a vallása, mások a szokásai, számunkra érthetetlen nyelven beszél, esetleg régi idők háborúiban volt ellenségeink mai leszármazottja - máris alkalmas az ellenség szerepére.

Azonnal számításba jöhet a cigány, aki nem elég hogy lop, de még a bőre színe sem olyan, mint a mienk.

Hogy van cigány, aki nem lop?

Istenem, hát így járt, magyarember általánosításai rabja, a cigány lop, míg magyarember jó kiállású és becsületes, mindig igazat mond és önzetlenül segítőkész meg vendégszerető.

Persze magyaremberek között sok van, aki megfelel a kritériumoknak, de ez esetben ez is lényegtelen, hiszen a sablon nem enged kilógást a keretek közül - magyar vagy, akkor hetyke vitéznek lenned szent kötelesség, és legyél bármilyen göthös tolvaj is egyébként, mi ilyennek fogunk látni, mert ilyennek akarunk látni és slussz.

De ab ovo alkalmas az ellenség szerepére a zsidó, aki megfeszítette Jézust, aki dehogy volt zsidó, ő egy párthűs herceg volt valójában, akit elrabolt gyermekkorában bölcsőjéből a Mirjam nevű dajka, váltságdíjért, de ellenség lehet a szőröstalpú román, a buta tót, a vad rác, a muszka - és mindenki, akit az aktuális ellenségképző alkalmasnak talál a szerepre., - most éppen a szíreket.

Kissé profánul aut uis mondhatnánk, hogy ma, Magyarországon, szírnek lenni szar.

De nem is csoda, hiszen a szír olyan, amilyen - tehát ellenség, szent kötelességünk harcolni ellene.

És mi harcolunk is, és harcunkban szövetségesünk lesz az összes nemzet, aki nem szír, függetlenül attól, hogy ennekelejbe ellenségünk volt-e, merthogy barátunk nemigen van.

Ez a harc lesz a végső, mert ez élet-halál harc, hiszen a szírek Allah reánk sújtó kardja, a Próféta gyilkos mancsa, és különben is ők a libahúst piláfban eszik, míg igaz magyarember ilyet soha nem tenne, legfeljebb ludaskását fogyaszt.

Az ellenség rettenetes, mert mióta világ a világ meg hét nap, azóta el akarja foglalni széles rónáinkat, égbe nyúló hegyeinket és magáévá akarja tenni asszonyainkat, habár nem örökre, inkább csak haszonbérletbe.

Valamilyen hülye perverzió folytán a szüzekre utaznak, mint hajdan minden ellenség az apácákra.

De a hős magyar nem hagyja, az utolsóelőtti muszka támadáskor apám maga is egy apácakolostorban védte a hont és az apácákat, vállalva minden kockázatot, pluszmegmég az ördög megkísértését...

De nem a családi érdemeket szeretném kidomborítani, meg egyébként is, a muszkák elleni harc elbukott, az ördöggel kapcsolatos meccs eredményéről nincsenek információim...

A szírek maguk az ördög, tízezresévekl gyűlnek össze Köln főterén, de később majd még kiderül, hogy máshol is gyűltek, és molesztálták az arra tévedő germán (+ a vendégmunkás magyar) leányokat.

Ez úgy történt, hogy némelyiknek belecsippentettek a fenekébe, mint nálunk a búcsúkban szokta soha nem tenné a legény, továbbá füttyögettek és beszóltak nekik szíriaiul, vagy hogyan, és a leány rögtön tudta, hogy azt mondták neki, mint hajdan a muszka a szép inszeminátornénak: szép barisnya, gyere velem szpattyolni!

(De persze nem hagyta magát, keresztet vetett, de nem pravoszláv módra, aztán, biztos, ami fix - kétszer hátraköpött a bal válla mögé,  hátradobott a jobb válla fölött egy csipet sót kísérőnek és javaslatot tett a vitézúrnak, hogy kivel szpattyoljon! Hiába, a tüzes magyar menyecskének nincs párja...)

Talán csak egy győztes világháború hiányzik a háttérből, mely felduzzasztotta Iván önérzetét - itt nem győztes harcosokról hanem menekültekr...  migránsokról van szó, akiknek nincs hőbb vágyuk, minthogy kihajigálják őket az Unióból, melynek elfoglalásáért éppen kezdték volt felemelni a Próféta zöld zászlaját...

Bizonyítva azt, hogy az emberek manipulálása világjelenség, és az emberi hiszékenység végtelen...

Az ember, aki éppen élet-halál harcot vív, az az ellenségre figyel, és nem foglalkozik olyan piti baromságokkal, hogy a sajátlábak kastélyba menetelnek, de olyan kissé fajsúlyosabb kérdésekkel sem, hogy a Közel-kelet térképnek nem éppen a helyi lakosság, inkább a nemzetközi olajtársaságok érdekei szerinti újrarajzolása folyik.

Ennek érdekében kellett azt hirdetni, hogy Iraknak atombombája van ( nem volt), hogy vegyi fegyvere van (nem volt...), hogy Aszad egy középkori zsarnok ( nem az...), hogy az oroszok be akarták kebelezni Ukrajnát (nem akarták...) - és így tovább, a megszokott sablonok alapján.

Az oroszok kórházat, iskolát, csecsemőotthont bombáznak, míg az amerikaiak kizárólag az Iszlám Állam bankját - ők voltak egyébként a humánus Fidesz előhírnökei Vietnamban, mikor szórták a hetvenkilencmillió liter Agent Orange vegyszert - fűszál se maradt utánuk...

Az ember néha már nem is tudja, hogy legyen-e humorérzéke, van-e kedve röhögni, mert egyre primitívebb mesékkel egyre nagyobb hülyének nézik.

Úgyhogy, azt javasolnám, hogy fogadjunk mindent fenntartásokkal, bárki légyen is, aki mondja.

Nem okvetlenül hazug, lehet, hogy igazat mond, de erről legyenek megbízható bizonyítékok, mert hiába derült ki, Szaddam Husszeinről, hogy nettó hazugságok miatt akasztatták fel az amerikaiak, Kadhafiról, hogy egy szó nem volt igaz arról, amit állítottak és Putyin sem maga az ördög, ez már nem segít a kialakult helyzeten és csekély elégtételt nyújt, hogy ma már a manipulátorok is farolnának ki az általuk létrehozott helyzetből.

Amikor olvasom, hogy négyszáz feljelentésből háromnak volt valóságalapja, akkor azért elgondolkodom - kinek az érdeke a hisztériakeltés?

És akkor is, amikor a magyarokat ijesztgetik a migráncsokkal, akik farokfelcsapva rohantak innen másfelé, ahogy azt az őslakosság tenné, ha módja lenne rá...

A tömegmanipuláció manapság nagyipari tevékenység, a karaktergyilkossággal együtt.

Az emberek túlnyomó többsége meg gyanútlan, és mivel az ösztöneire építenek, így kiszolgáltatott is.

A nőket védeni kell, aki azt mondja, hogy hazudtunk, az hazug, aki bombázza a kórházat, az embertelen, aki az Iszlám Állam bankját bombázza, az az igazság bajnoka, és ha valaki a tények hiányában tényeket kreál, azt nem vesszük észre, ha kiböki a szemünket, akkor sem, mert elfedi a humanizmus rengeteg ember számára vonzó látszata.

Vona cukiskodik, pedig az általa elfedni kívánt elvek százezreket küldtek a halálba, lassan már csak az van hátra, hogy az amerikai pilóták cicával az ölükben bombázzák Aszad katonáit, akik természetesen kegyetlen gyilkosok, mert megölik azokat, akik fel akarják számolni a világi szír államot.

Mi pedig bátran indulunk kereszteshadjáratba saját Bouillon Gottfriedünk vezetésével azok ellen, akiket az iszlám szélsőségesei elüldöztek nem is oly régen még virágzó szülőföldjükről.

Bonyolult a világ, de te azért gondolkodj egyszerűen, és keresd, mi minek az érdekében történik,

Ha megkapirgálod kicsit a felszínt, hamar kiderül.

Hogy kicsit fárasztóbb, mint hinni a rablómesékben?

Lehet, de legalább a végén talán nem kell hülyének érezned magad...

:O)))