Mentem volna kettőszáznegyvenezerért arany kalászos gazda tanfolyamra sokadmagammal, de félek, hogy vissza nem térítendő állami támogatásért már úgy sem tudnánk versenybe szállni, mivel annyi önerőt, ha megszakadnánk, akkor sem tudnánk kiperkálni, amennyit előírnak az árverésekhez. Így aztán bele sem vágunk az egészbe, pedig jól jött volna nekünk is egy kis földecske, az anyja apostolát, ha már az állami földekre is lehet mostanság licitálni.

Ángyánnak földkérdésben jobban hiszek, mint az általa biorobotoknak tartott kormánypárti parlamenti képviselőknek, akik többségükben, szakmai hozzáértés szempontjából még ministránsok sem lehetnének a professzor mellett! Populista hipnózisban tartott nemzet bármire rávehető. Háromszáz forintos vizitdíj fizetésének megtagadására éppúgy, mint arra, hogy a migráció nem jelent alapvetően mást, mint terrorveszélyt. A föld azé, aki megműveli, harsogja a papagájkórus újfent, egykori kisgazda álom közhelyes megvalósulásaként.

Abban a sokat emlegetett átkosban is voltak, akik a közélet elhíresült prominenseiként a szerzési mániától szenvedve gyűjtögettek, összeszedtek mindent, amit csak lehetett, nem minden esetben tisztességes módon. De ennyire tobzódva az anyagi javak kábulatában, ebben az országban még soha sem lapátoltak össze maguknak annyit kétes körülmények között, mint a mostani hatalomban lévő felhalmozók!

Belügyér még ebben a honban annyi szántót, rétet, legelőt és erdőt magának nem szerzett, mint a mostani miniszter. Egyéb kormány közeliekről nem is beszélnék, azok vagyonnyilatkozatát is nézze csak meg az olvasó!

Új földesúr lehet ebben az országban még a felcsúti gázszerelő is, csatlakozhat majd a régiekhez, akik strómanjaikon keresztül élvezhették a fideszesek földbérleti, pályázati és vissza nem térítendő támogatási rendszerének áldásos tevékenységét, az állami földek legfrissebb licitálási trükkjeinek mostani hókusz pókuszaival együtt! A vidéki kisboltok kockás füzeteiben hiteleiket felírató százezrek tátott szájjal csak nézhetnek, mint a moziban, hogy ők, mint földönkívüliek, a jóból megint kimaradtak.

Földönfutó, földhözragadt százezrekből lettek itt mégis csak földönkívüliek. Ahogy a költő mondta, „ akinek nem jut kapanyél;kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél; ültetne krumplit harmadába s nincs szabad föld egy kapa se,”. Százezrek tengődnek ma így, földönkívüliként!

Történelmi fordulóponthoz érkezett a magyar agrárium, mondta a földművelésügyi miniszter, az állami földek értékesítésével kapcsolatban. Szerintem is. Ha most nem kapnak a földönkívüli gazdák kaszára, kapára, akkor sohasem. A kisemmizett, az aranytojást tojó tyúktól megfosztottak, a kapcsolati tőkével nem rendelkezők, a százezres nincstelen, cselédsorsba kényszerítettek tömege, akik sosem rendelkeztek semmilyen saját erővel, vajon tűrik-e mindezt?

Az illiberális államépítők, akik a Natura 2000 védettség alá eső területek magántulajdonba adásával kacérkodnak, akik a nemzeti vagyont akarják csókosaik között trafikmutyis módon szétosztani, arcpirító módon élnek vissza hatalmukkal, olyasmit tesznek ismét, amire senkitől, soha nem kaptak felhatalmazást! Kieső bevételeik pótlása mellett szándékuk nyilvánvaló.

Támogatóik bázisát szeretnék ezzel is erősíteni, és közérzetjavító intézkedéseiknek még nincs vége. A demokratikus ellenzéknek jó lesz résen lenni! Ahogy közeledik 2018, úgy szaporodnak majd minden téren a szavazatszerzést célzó mézesmadzagos cukiságok, nemzeti vattacukorba mártott, népi búcsúba illő kirakodóvásárai!