Talán azoktól kellene indítani, akik csak vannak, de valószínűleg üvegből vannak, mert egyszerűen észrevehetetlenek.

Ha legalább olyanok lennének, mint a biztonsági üvegből készített üvegajtó, melynek jelenlétét legalább akkor érzékelni lehet, ha nekimegy az ember - erről a sógornőm tudna mesélni, akinek nemes metszésű orrát egy ilyen üvegajtó plasztikázta, maradandó eredménnyel.

Szép lett, de fájt, ahogy elmesélte.

A Fidesznek nem fáj, mert a baloldali üvegajtón keresztül úgy közlekedik, mint kés a vajban.

Igen, az MSZP-ről beszélek, akik látszólag rendben vannak.

Pozíciók betöltve, a képviselők szilárdan üldögélnek a Parlamentben, sok vizet nem zavarnak - tisztelet annak az egy-két szakpolitikusnak, akik szót emelnek területük visszásságai ellen, és van egy-két fiatal, akikben lenne még energia - utóbbiak láthatólag a pártvezetés fékezett habzású utánpótlását képezik.

A fiatalabb nemzedék el se hinné, de voltak idők - nem is olyan régen - mikor az ifjú Tóbiás a Párt reménységének számított, csakúgy, mint Ujhelyi István, akiket aztán felzabált a párt pragmatikus kemény makkja, a Puch-gang...

Ők voltak az eljövendő idők forradalmi lángja, csak aztán a mutyista pártpénztárnok lepisilte őket, ma már inkább csak sercegnek, mint tábortűz maradványa az őszi esőben.

Oda jutottunk, hogy lassan már számolni se kell a párttal, hogy az emberek csak legyintenek a neve hallatán, mert minden erőlködésük dacára képtelenek kiizzadni olyan vezetőt, vagy vezetőket, akik programjukkal és személyiségükkel képesek lennének elnyerni a választók rokonszenvét.

Amit a vezetők képtelenek elvégezni a szocialista párt és a szocialista eszmeiség leamortizálása terén, azt elvégzi a természet.

A párt legnagyobb erőssége szervezettsége volt, de a pártépítést valószínűleg bolsevista csökevénynek találták, elfelejtették gyakorolni, fiatal nem jött, maradtak a kiábrándult és elbizonytalanodott öregek.

Őket meg lehet venni a rezsicsökkentéssel, el lehet kábítani a migránsoktól való félelemmel, a megfelelő propagandamunka hiányában a hétköznapi életben érvszegények, félnek az agresszív jobboldaltól, mert tudják, senki nem védi meg őket.

Szanyi megtette azt a szívességet a jobboldalnak, hogy eljelentéktelenítette magát, csinált magának unokát és most - valószínűleg - a választók hálátlanságáról elmélkedik, éjszakánként Trockíjnak álmodva magát.

Gyurcsány évértékelőt tartott.

Jól beszél, most is jól beszélt, sőt, volt egy-két pozitívuma is a mondandójának.

Belengette a csókosok által földárveréseken megszerzett birtokok visszavételét, ami végre valami konkrétum, remélhetőleg a nemsokára bemutatandó program is ilyenekkel lesz tele.

Aztán azért súlyozni is kellene, mert szerintem a szociális problémák megoldása mindent megelőz - ha egyszer a demokratikus oldal kormányra kerül, ebben az országban senki sem fagyhat meg önhibáján kívüli okból...

Családi pótlék, tisztességesebb adórendszer, ilyesmik...

De tulajdonképpen nem is ez a gond ezzel a beszéddel, hanem az, amit Moldova fogalmazott meg precízen, miszerint pofázni könnyű, merthogy azt fekve is lehet.

Hogy az utóbbi időben már ez is hiánycikk volt, arról most ne beszéljünk, de az azért zavaró. hogy tulajdonképpen évek óta helybenjárás folyik.

Azt szokták emlegetni a DK vezetői, hogy megduplázták a szavazóik számát, ami igen dicséretes, csak az a baj, hogy a fejlődés kissé a kannibalizmusra emlékeztet, az MSZP és a DK időnként egymást falja fel, de külső forrásból - inaktív szavazókból, jobboldali pártból kiábrándultakból egyikük se szerez új támogatókat, ami eléggé sajnálatos.

Minden harapásuknál a nyereség egy kis része elveszik, és aki egyszer világgá ment, az soha nem jön már vissza.

Szóval pártot kellene építeni, fiatalokat kellene bevonni a munkába, mert járókeretekkel is lehet ugyan előre menni, csak lassan.

A fiatalokat pedig csak akciókkal lehet bevonni, mert számukra nem vonzó a pártprogram hatvankettedik variációjának megvitatása, de egy jó kis blokád, egy finom kis szobordöntögetés, egy ütős rendezvény megmozgatná őket.

A mai tüntetés pedig azt hozta, amit előre látni lehetett.

Ha a macskamentők hirdették volna meg a rendezvényt, háromszor ennyien lettek volna a Kossuth téren, ha egy édes cicó farkának levágása elleni tiltakozás lett volna a meghirdetett cél, talán tízszer ennyien is.

Ennyi embert be lehetett volna vinni valamelyik sportcsarnokba, ott mutatott volna valamit két-háromezer ember, de a Parlament előtt nemigen sugároz erőt ez a nagyságrend.

A tüntetés meghirdetett célja Facebook bejegyzésük szerint: "Mossuk le a gyalázatot!

Mutassuk meg személyes jelenlétünkkel is, hogy ezt nem tűrjük tovább!

Mindenkit várunk, akit felháborít a kormány idegenellenes, uszító kampánya!"

Namármost akkor, amikor a kormány éppen a szabadság maradékának garanciális biztosítékait akarja megsemmisíteni, akkor nem a nálunk fel sem lelhető migránsokkal szembeni bánásmód ellen kellene tüntetni, hanem az ennél lényegesen veszélyesebb, önkényuralmi tervek ellen.

Egyetlen dolog ellen - az egy néha több, mint a tíz...

Merthogy az igaz, hogy a tervezett törvényeket nem szükséges alkalmazni, csak ha ok van rá, mégis, ha látok egy favágót láncfűrészt vásárolni, szemem se rebben, de ha egy pszichopata tér be a szerszám-szaküzletbe és vesz egy ügyibevaló kis gépet, hát csak eszembe jut a legrosszabb változat...

Szóval lenne mit tanulni, például szervezést, például tömegkommunikációt, mert a Kossuth-téri beszédek a trolimegállóig se jutnak el, nem, hogy Bivalybürgözdre, Juliska nénihez, a libaól mellé...

Azt mondom, valahol el kell indulni, és szolidárisnak kell lenni egymással, ha Bokros tüntet, ott kell lenniük a szociknak és a DK-nak is, és viszont is.

Még akkor is, ha a polgári közép felé kacsingató DK számára Bokros pártja konkurencia, és ha a szocialisták jelenlegi vezetői se vallanak mostanában szerelmet Gyurcsánynak.

Másként nem megy.

Orbán ugyan el fogja hantolni magát, de ettől még nem törvényszerű a demokraták hatalomra kerülése, ezért dolgozni kell.

Néha az az érzésem, mintha a saját teendőkkel sem lennének tisztában a pártok vezetői.

Itt mindenki nagypolitizálni szeret, holott a dolgok a hétköznapi aprómunka során alakulnak.

Nem látványpékségekre van szükség, hanem néhány jó pékre, szorgalmas és lelkes robotosokra, akkor hiába szabadítja rá Orbán a kiflikre Selmeczi Gabikát, nem ér el eredményt.

Dolgozni kell.

:O)))