A nagyobb falvakban általában legalább két szövetkezet volt, az egyikben a módos gazdák csoportosultak, itt a lovak szőre fényesebb volt, a gazda tudta, hogy vetés után nem célszerű szántani, továbbá nem arra szocializálódott, hogy ami megterem, annak árát azonnal fel kell élni.

A másikban az újgazdák csoportosultak, akik a politikai változások során földhöz jutottak, de a gazdaszemlélet nem társult hozzá.

Itt maradt a cseléd-mentalitás, a szűklátókörűség, a szakértelem hiánya, a máról-holnapra élés tradíciója, a pazarlás és herdálás.

Nem volt kétséges, hogy melyik lesz az eredményesebb, és az évek során melyik lesz az, amelyik kiírhatja a major kapuja fölé, hogy Vörös Nagyhal Termelőszövetkezet, mielőtt megeszi a kishalakat.

Valahogy így néz ki most Európa is, a szerencsétlen nacionalista kisállamok éppen külön téeszcsébe akarnak tömörülni, habár a lovát egyik se akarja beadni ebbe a közösbe se, merthogy az az ő lova, és inkább dögöljön éhen, minthogy a közös istállóban ropogtassa a zabot, míg csak el nem adják az olaszoknak virsli-alapanyagként.

A nagy európai államok meg kezdik megelégelni, hogy a sok követelőző koldus csak a markát tarja, de a közös kapálásban nem akar résztvenni, állandóan elkésik és a kapálás címen elvágja a gyökereket, lopja a terményt, sunyin ravaszkodik - ezt egyébként Orbán agyas, gyors észjárásnak véli, nem annak, ami.

Azt azért még az adott észmennyiséggel is felismeri a Bölcs Vezér, hogy egyedül nem megy, meg azt is, hogy belátható időn belül nem lesz belőle Európa vezére, ezért hát azt hirdeti, hogy a visegrádi négyek jelentik a megoldás kulcsát, melyben akár saját magát is el tudja képzelni vezetőként.

Így most egy baráti kört vizionál a lengyelek, csehek, szlovákok és a magyarok részvételével, ami hozzávetőleg olyan, mintha a Hapci cirkáló irányítását a Budai Úrihölgyek Patchwork Egyletére bízná, a saját vezetése alatt.

A lengyelek természetesen csak a saját irányításuk alatt lennének képesek ezt elképzelni, a csehek számára ez semmi előnyt nem nyújt a szlovákok meg tradicionálisan úgy utálnak bennünket, mint Harangláb a kukoricagölödint, márpedig ebben a felállásban ehhez kellene szokni, merthogy libacomb nemigen kerülhet szóba.

Azt, hogy egyedül nem megy, egyébként helyesen látja Orbán, meg azt is, hogy az Unió másként szemléli a világot mint mi, akik a nemzetek életét éljük.

Ők az Unió érdekeit nézik, szemben az uborkafán függeszkedő alvégi suttyó provinciális gondolkodásával, mert tudják, hogy saját nemzetük érdeke egy erős és versenyképes Európa.

Sajnos, úgy néz ki, hogy egyre közelebb az igazság pillanata, hiszen a döntéshozók Schengen felfüggesztésén gondolkodnak, ami elég kellemetlen hatással lesz a periféria államainak gazdaságára.

És hamar eljön az a pont is, mikor Hansi megkérdezi majd Seppet a sörözőben, hogy miért is etetjük mi ezt a bandát?

Külön akarnak menni, hát menjenek, de próbálják ezt a saját lábukon tenni, mint Rasi.

Ha megszűnnek a támogatások, akkor még alibi-beruházásokra se telik majd, mint eddig, lehet a viacolorozás helyett másban gondolkodni, például az ágyaspálinkában látni a nemzet felvirágzásának zálogát.

Orbán éppen csak a Nagy Ugrást nem hirdeti meg, miközben persze mindenről kiderül, hogy mekkora nagy siker.

Naponta zeng az ária arról, hogy milyen remekül fejlődött a foglalkoztatás, csak azt felejtik el a nép orra alá tolni, hogy ez a közmunkára fordított pénzek növelésének köszönhető, mely pénzek az általa befizetett adókból származnak.

A közmunka ugyanis a legritkább esetben teremt értéket, leginkább csak alibi, arra jó csak, hogy a nincsteleneket kordában tudja tartani a helyi despota, aki ezzel élet-halál ura lett a falujában.

Nem átvitt értelemben, hanem szó szerint, ugyanis ahol a közmunka az egyetlen jövedelem, ott egy döntéssel a fűtés lehetőségét is el lehet venni a renitensektől, akiknek nem tetszik, hogy néha-néha a polgármesteri birtokon kell kapálgatni.

A közmunka a te adódból folyik, ha támogatásként adnák, olcsóbb lenne, mert így le kell csippenteni belőle erre-arra, a kápók bérére, ilyen-olyan eszközökre, eredmény meg sehol semmi.

Óriási pénzeket lopott már el ez a rendszer, ezeket fel lehetett volna használni ésszerűbben is, de itt a termelőkapacítások nem fejlődtek fikarcnyit sem, leszámítva az autóipari beruházásokat.

Ahhoz viszont csak annyi köze van a magyar kormánynak, hogy felszórta aranyporral azt a területet, melyet a multi kinézett magának.

Az egészségügy a padlón hever, most éppen azt játsszák, hogy az intézményvezetőket cserélgetik, hadd rettegjenek, komplett orvosi team-ek mennek világgá, lassan megszűnik itthon a gyógyítás.

A falvakban sem lesz orvos, hiszen a háziorvosok átlagéletkora ötvenhét év, a praxisok hatvan százaléka tíz éven belül kiürül.

Talán, majd ha a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen elkezdődik a sámán és javasasszony képzés, javulhat majd valamit a helyzet, hacsak meg nem adóztatják a gyógyfüvek gyűjtését és a sámándob püfölését is, merthogy ezek nem akarnak majd adni az életszínvonalukból, az tutifix.

Ha itt mindenki éhendöglik, Rasinak akkor is meg kell lennie a cipőpénzének, Lázárnak is a fácánpénz, Rogánnak is tovább kell hizlalnia a lakását és persze kell pénz a koronázási domb összehordására is.

Nem fognak minket kihajigálni az Unióból, de nem fogják támogatni a bomlasztást sem, olyanok leszünk, mint a nemkívánatos nagybácsi az istállóban a dikón, megtűrnek majd, de fintorognak.

Hiába akarod a kutya fejét az asztalra húzni, ha az alatta akar enni, szokta mondogatni a barátom, de itt etetésről szó sem lesz, és a fülünket is öntevékenyen vakargathatjuk.

De, hogy szar világ vár ránk, az biztos.

Sajnálatos, de éppen most megy füstbe Magyarország felemelkedésének legutóbbi, de lehet, legutolsó lehetősége.

A nemzetállam emlegetése meg csak arra jó, hogy nehogy más jusson hozzá ahhoz, amit Orbán akar ellopni, ezt a célt szolgálja az is, hogy lassan már minden állami tulajdonban, vagy állami irányítás alatt van.

De lehet, hogy ez kell a magyarnak, hiszen versenyhelyzetben nem lehet megvalósítani az ősi magyar álmot: mindig, mindenben, minden körülmények között jól járni, plusz dögöljön meg a szomszéd tehene is, természetesen.

Lehet, mikor az Úr elhatározta, hogy ezzel a gigatörpével büntet bennünket, csak az eszünkhöz, a bűneinkhez, a mentalitásunkhoz, az erkölcseinkhez szabta a büntetést.

Azért, mégis, lehet, hogy túlzásba esett...

:O)))