Szisszentünk együtt a kaposvári Toldi iskola körül folyó cirkuszra, majd a budapesti Janikovszky bezárására. Miközben az ellenzéki politika azzal volt elfoglalva, hogy belakja a számára rendelkezésre álló szűk teret, módszeresen az önkormányzatiság lett korlátozva, majd rögtön utána és párhuzamosan, volt III/III-as jelentéseket olvasó emberekkel, alkotmányozásba kezdett a Fidesz. Megkurtította az Alkotmánybíróság jogkörét, megteremtette a korrupció törvényes hátterét, hozzálátott az egyházak és a hitélet állami szereplővé emeléséhez, amiben világosan beszabályozta, egyáltalán kit és mit tekint annak.
Első intézkedéseivel a kultúra területén, szinte és egészében halálra ítélte a mindenkori rendszer kritikus szabad alkotó műhelyeit, az alternatív színházakat és ezzel párhuzamban az alternatív iskolákat.
Mondhatnánk, a gépezet forog, az alkotó pihen... már önmagában is tragikomikus, hogy országunk lassan visszatért a Xx. század elejére, a Xxi. századból,társadalma és politikai közege nem modernizáció útjára lépett, mondhatnánk úgy, a humanizmus és felvilágosult polgári demokráciába, hanem egyre inkább Mikszáth és Móricz Zsigmond regények és novellák jutottak az ember eszébe, ha nem egyenesen Csehov. Erre legjobb példa volt, pár évvel ezelőtt, amikor a népdalversenyen, nem adhatta elő egy csoport a Repülj páva című népdalt, Páva Zsolt miatt. Mert hogy áthallásos. Jókat derülhetett az ember, ha nem jut eszébe, mennyire groteszk, csehovi ez az egész ahogy egy csinovnyik próbál megfelelni a hatalomnak.
Miközben az ellenzék, így, vagy úgy apokalipszist vizionált, megszületett egy Alaptörvény, egy ruhafogas, amire különböző rendeleteket lehet aggatni. Gyakorlatilag semmi több, mint egy üres váz, amit a kormány, de nevezzük inkább hatalomnak, azzal aggat fel, amire éppen szüksége van. Eltűnt az állam minden kötelessége, állampolgáraival szemben, felelőssége. Mondhatnánk, teljesen mindegy, ma mi Magyarország alapokmánya, amiben megfogalmazza államiságának kereteit, bármi lehet ma és bármi lehet holnap.
A kétharmad biztosította többség ehhez minden segítséget megadott. Névlegesen ugyan van egy Parlament, ami a legfőbb törvényhozó, de a hatalmi ágak modern elválása megszűnt, irányuk megváltozott. A négy hatalmi ág közül, kettő egybeolvadt, a végrehajtó és törvényhozó ágazat, a bírósági testület részben próbál függetlenségéért harcolni, de hangsúlyos alkotóelemeinél a kormány kiszolgálói töltenek be pozíciókat. A média, ami a negyedik legerősebb oszlopa a demokráciának, kormányközeli felügyelők vezetése alatt áll és gazdasági, valamint szabályozási eszközökkel, minden kritikusabb forrás, médium,állandó nyomás alatt áll.
Miután a modern állam, minden területén a hatalmi befolyás erősödött, a társadalom ütőerére, az oktatásra is sor került. Igazgató leváltások,iskolabezárások, KLIK, csak apró lépések voltak a NER rendszerében, az iskolák államosításával és a NAT szellemiségével, és tankönyvválasztás egységesítésével, gyakorlatilag a polip csápjai ezt a területet is elérték.
Az autokrata vezetés teljesen nyilvánvaló, erről már írtam egy előző bejegyzésemben. Mintha dinasztikus birodalom kiépítése történne, a szorgos hivatalnokok minden megnyilatkozása egyértelművé teszik, van Ő, aki mindenek felett áll és vannak ők, akik ezt tálalják az ország lakossága felé. Nincs kétely, nincs vita, nincs mérlegelés. Nincsenek renitens szaktárcák, vagy szakmaiság segítségével kritikát gyakorolni tudó szakpolitikusok, hatalmas tömbösítéssel, egy jól ellenőrizhető szuper minisztérium van, aminek élén egy jól irányítható, egykor hitelesnek tartott ember áll, látszólag, miközben a kötelek a bábmester kezében vannak.
Magyarországon az abszolutizmus történelmi emlék. volt... eddig a pillanatig. Amikor a turizmus is állami kézbe kerül és a szakértő testület tagjai között, teljesen nyíltan, az uralkodó lánya található, már nem lehet többet mondani. Már csak emlékfoszlány az összeférhetetlenség, a politikai etikai kódex és a jó ízlés, ami nem politikai fogalom ugyan, de jó esetben alapérték. A hatalom önkontrollja, az önmérséklet, aminek nyomát se látjuk.
Magyarországon, hideg, keleti szelek fújnak. Miközben a világ nagy része modernizálódik, állampolgári jogokban és társadalmi kontroll minőségében, addig nálunk, épül a putyini rendszer. A társadalom szétszakadása egyre nagyobb ollónyílással történik. Miközben látjuk, az orosz kormányközeli arisztokráciát és hallunk arról a mérhetetlen nyomorról, ahogy az alsóbb réteg él és középen vegetál a putyini fényben úszó közréteg, nehezen nem tudjuk észrevenni, már ezen az úton járunk. Hogy az uniós tagságunk, fék ebben a folyamatban, az csak ideig óráig biztonság, mivel annak súlyos belső válsága meggyengíti erélyének mértékét.
Ma egy monstre tüntetés lesz, számos terület dolgozói mennek ki nemet mondani erre az abszolutizmusra. A pártok, nagyon helyesen, megpróbálnak kivonulni arccal mögüle, de nyitott marad a kérdés továbbra is. Milyen alternatíva van, amivel ezt a rendszert le tudjuk váltani. Ki képes a társadalmi elégedetlenség élére állni és kivezető utat mutatni? Ki tudja megnyerni a többség támogatását, amíg egyáltalán lehetséges a választási rendszerben, hogy megváltoztassuk az irányt? A helyzet kilátástalansága leginkább abban rejlik számomra, hogy nem látok kapitányt. Nem látok térképet, hogy merre kell menni, nem látok higgadt érékteremtést, ami alternatívaként megjelenhet. Abszolutizmust látok, felvilágosulást elindító szellemi és politikai réteg nélkül.
