|
|
|
Tweet |
|
|
|
|
Az ellenzék bukása, amit szajkózunk, csak részben igaz. Hisz „hozta” a szavazótáborát, ami ebben a választási rendszerben kevés. DE még ez is féligazság, Európa szerte ilyen rendszerek vannak. Sőt, van ahol a Fidesz még ennél is jobban nyert volna. A „csalás” említése nem azt jelenti, a választási rendszer az oka mindennek, hanem a rettenetes kormányzati túlsúlyt az információ sztrádán és a közpénzen folytatott pártagitációt, ami szinte behozhatatlan előnyt jelentett a kormányzópárt javára. Jelen van társadalmunkban bizonyos Stockholm-szindróma is, amikor a rabok elkezdenek fogvatartójuktól érzelmileg függni. Kiszolgáltatottságukban, a hatalomtól várnak el biztonságot a nyomorgók, még ha rabságban is. Erre jó példa a falvak eredménye. De ez a megkésett konklúzió mellékvágány csak az írandómban, a gondolataimban. Szükséges, hogy tudjuk, mi az a váz, amin himbálódzik az ellenzék.
A választások alatt a kampányban nem sokat lepődtünk meg, hozta mindegyik párt a formáját. Az MSZP és a DK, mint a kormányváltás motorja, úgy viselkedett. Holott, az első jóindulattal nagypártnak, a második erős kispártnak mondható, mindkettő stabil szavazóbázissal. De rég nem az a forma, együtt se, amire rá tudnánk tapasztani a kisebb pártokat, kormányváltó erőnek. A kisebb pártokat soha nem értettem. Miért egyszerűbb ezredik pártot létrehozni, pláne ha nagyjából hasonló párt már létezik, a konszenzus helyett. Erre legjobb példa a PM és az LMP, ami nyugodtan élhetne egy pártban, maximum állandó nyomásgyakorló konszenzus kényszerével, platformok létrehozásával. A megalkudni képtelen gondolati közösség, csakis kispártokat tud eredményezni. Azok a nüánsznyi különbségek, ami egy homogén közösségben is létező, másképp nem tud egy telken maradni. Ezt egykor hiányoltam az SZDSZ-ben is, majd az MLP-ben. Mert a különböző érdekcsoportok, már az alakulás pillanatában feszítették a szervezetet. A liberális közösség 2008 óta tartó agóniája is ezzel magyarázható számomra.
Visszatérve a gondolatra, ami még mindig nem öltött testet, nagy nehezen kialakult a következő 4 év parlamenti ellenzéke, átülésekkel. Létrejöttek a frakciók és azt gondoltuk, az előadásra minden kész van. Pár napig nem figyeltem a politikát, csak felületesen olvastam a hírt, ami ezzel a tákolt és foltozgatott ellenzékkel történt. Miután már minden eldöntöttnek látszott, kiderült Bősz Anett, az MLP, MSZP-PM listán bejutott liberális politikusa, elhagyja a PM frakcióját, ezzel annak létét kockáztatva. Hogy egyébként az MLP milyen taktikai megfontolásokból kapott tuti biztos befutó helyet, azt nem tudom értelmezni, de politikai korrektségből, ezt soha nem támadtam. A legkisebb gond Bősz parlamenti helye, úgy gondoltam, most akkor „rajta kislány, bizonyítani tudsz”. Véleményem az volt, amit meg is írtam neki, emlékezzen Mécs Imre MSZP frakcióban végzett munkájára, ami a legtermékenyebb képviselői munkásság volt. Így ha most „vendég” is a PM frakcióban, összpontosítson arra, hogy ez egy lehetőség és hasznos lehet.
Hogy a PM frakciója ezzel veszélybe került, annak ellenére, hogy Burány, aki sokkal ikonikusabb alakja a szocdem közösségnek, mint például Anett a liberálisnak, meghozta az áldozatot, zavart kelt, hogy mit is gondoljon az ember. A szocialista politikus saját családja asztalától állt fel és ült át, ráadásul egy olyan frakcióba, ami sokkal liberálisabb, mint az ő értékálló baloldalisága. Ennek fényében letaglóz a bejelentés és nem tudom elképzelni, milyen reakciót várnak a nyilvánosságtól az MLP-ben. Mert az anyagi dolgokra való hivatkozással spékelt öntudat, az marha gyenge … sőt, a kettő keveredve, kimondottan negatív. Az MLP, aki egyébként egyedül minimálisan se jutott volna be a Parlamentbe, ahogy az Együtt, egy képviselővel (ő is beült valahová, na de az Együtt megszűnt), sokféleképpen dönthetett volna a választások előtt. Ami sokkal elfogadhatóbb lett volna és tisztességes. Különösen a mostani események tükrében.
Kötődésem volt az MLP-hez, hisz 2008-ban visszatértem az elődjébe, az SZDSZ-be, hátha tudok valamit segíteni. Ismerem a tagjait, vezetőit. Van véleményem és sértettségem is, de mindig megpróbáltam higgadtan kezelni azokat és személyes negatív érzéseimet a közvélemény előtt nem hangoztatni. Mert a politikai ilyen, sokszor marha nagy önfegyelem kell. Személyes okokból nem veszélyeztethetünk képviseletet, ami embereket tud megszólítani. MOST, pláne nem. Ehhez képest a véleményem az, hogy amit most az MLP tett, az nem tisztességes. Még akkor sem, ha mondjuk, igazuk van az anyagi dolgokkal kapcsolatban. A PM mennyire nem kompatibilis a liberális gondolatokkal, nem tudom. DE ezt akkor kellett volna átgondolni, amikor valaki egy MSZP-PM listán elfogad egy biztos helyet. Nem tudom minimális szinten sem erkölcsi, vagy politikai indoknak elfogadni, amit Anett mondott. Nem a jelen miatt, hanem amiatt, ahogy ez a helyzet kialakult. Ahogy egyáltalán, ő parlamenti képviselővé vált.
Nem tudok nektek mást mondani, kedves volt harcostársaim: Sajnálom, emberi érzelmeim vannak sokatokkal kapcsolatban. Ez lehet rossz, vagy jó.. vagy megbocsájtó. Volt, amikor tűzbe mentem volna Fodorért. Ma már abban se vagyok biztos, hogy akkor tisztán láttam. De a mostani helyzetről csak egy véleményem lehet. Ez inkorrekt és politikailag megbocsájthatatlan. Innen nincs út semerre, mert ez totális erkölcsi megsemmisülés. Örülnék, ha valaki tudna olyan indokot mondani, amitől szebb lesz a történet. De kétlem, hogy lehet. |
|
|
|