Kiemelte, hogy szerinte a schengeni rendszert ugyanúgy tovább kell fejleszteni, mint a gazdasági és monetáris uniót, vagyis ki kell teljesíteni az integrációt.

Jean-Claude Juncker, az Európai Tanács elnöke arra figyelmeztetett, hogy ha a schengeni rendszer elvész, Európa elveszítheti a közös fizetőeszközt is.

Angela Merkel német kancellár a schengeni rendszerre hivatkozva érvel a kötelező kvótarendszer bevezetése mellett, míg a soros uniós elnökséget ellátó Luxemburg külügyminisztere, Jean Asselborn úgy fogalmazott: Az Európai Unió gyorsan elvesztheti nemzetközi jelentőségét, ha az integráció és a szolidaritás helyett a bezárkózás válik szabállyá kifelé és befelé.

Próbáljuk ezt lefordítani a hétköznapok nyelvére: szóval, vége itt a jó világnak, még turista-szinten is, jön a határellenőrzés, természetesen vámellenőrzéssel egybekötve, a határátkelőkön ott ülnek majd kalitkáikban a sasszemű útlevél-ellenőrök, nem messze tőlük a zord tekintetű fináncok várják áldozataikat, lehet bemutatni a pénztárcát, kipakolni a poggyászt.

Percig se legyen kétséges, ha ez a rendszer visszaáll a Schengen előtti állapotokra, akkor bevételi terve is lesz a Vám és Pénzügyőrség szorgos állományának, te meg számolgathatod, hogy a cigarettád elég lesz-e az útra, ha nyáron kirándulni szeretnél.

Gyorsan felejt a nép, de azért vannak, akik még emlékeznek a kocsisorokra, és ha eddig azt hittük, hogy nincs lejjebb, hamar megtudjuk majd, hogy az eddigi másodosztályból harmadosztályú uniós polgárrá válni milyen anyagi és erkölcsi veszteséggel járhat.

De ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy ezzel megússzuk a dolgot.

A termelés ugyancsak megsínyli a szállítási idők meghosszabbodását, a tízkilométeres kamion-sorokat a határokon, arról nem is szólva, hogy lőttek a feketemunkának is, hiszen a ki és beléptetés személyre szóló ellenőrzése ma már gyerekjáték.

Akik a nyugati határ mentén laknak, azok számára véget érnek a jó kis idénymunkák, a pincérkedés, a gyümölcsszedés, de valószínűleg véget ér a viszonylag szabad munkavállalás is.

Emlékszem a hajdani jugoszláv vendégmunkásokra, akik úgy vonultak szabadságra az év végén, mint a lemmingek, a hegyeshalmi határátkelőnél oda-vissza Nickelsdorfig állt a kocsisor.

Nem lenne egy diadalmenet, úgy gondolom.

Ha Európa szétesne, úgy az európai ember az utolsó esélyét veszítené el, hogy a globalizálódó világban tényező maradhasson.

A kelet-európai ember pedig mellé a tisztes polgári lét esélyét is.

Igaz, cserében eljönne a félázsiai népek teljesen ázsiai vezetőinek ideje, végre lehetne kötöttségek nélkül politizálni, hogy a lopás szót ezzel a kedves eufemizmussal váltsuk ki.

Ha Európa fejlett része bezárkózik, akkor mi bizony megszívjuk, gazdaságilag és személyes szinten egyaránt.

Ma nem élünk másból, szinte csak uniós támogatásokból meg a német befektetésekből, de a multi nem szívbajos, egy pillanat alatt tudja beszüntetni a termelést és máshova vinni – mondjuk, akár haza is.

Most már munkaerőgondja sincs, hiszen Szíriából nem kecskepásztorok jönnek, hanem képzett emberek sokasága, akik a magyar cégeknél végzett betanított munkát bármikor vígan el fogják végezni.

Akkor itt állunk majd a munkanélküli betanított munkások százezreivel, akik kvalifikált munkára alkalmatlanok, viszont gőzerővel képezzük a szörnyű magyar iskolarendszernek köszönhetően az utánpótlást.

Ennyi erővel számszeríjat is gyárthatnánk.

A német autógyárak nélkül a magyar ipar nem termelhetne mást – hogy klasszikust idézzek – mint bőgatyát és barackpálinkát.

Az uniós milliárdokat szélbe szórtuk, egy manifeszt elmebeteg miatt képtelenek vagyunk beilleszkedni az európai integrációba, pedig a jövő útja Merkel szerint is az integráció kiteljesítése, ami magyarra fordítva utat jelöl az Európai Egyesült Államok felé.

Az út végére ez lesz kiírva, és vagy mi is ott leszünk a sztráda avatásánál, vagy valahol a tanyavilágban, tengelyig sárban várjuk a traktorost, aki kihúz majd belőle minket.

Ha kihúz.

Pénzünk megfizetni a vontatást nemigen lesz, a munkánk sem lesz vonzó, ellenben még azt is elveszíthetjük, ami Orbán rozoga ekhós-szekeréből megmaradt.

Ezt kellene végiggondolnunk. meg azt, hogy ami az utóbbi húsz évben itt épült, az túlnyomórészt uniós támogatásból épült – na, ennek is vége lesz előbb-utóbb.

Majd persze azt mondja a Haza Görcse, hogy van élet az Unión kívül is.

Van hát, az ilyen politika sikerét Ceausescu Romániája igazolja vissza, meg kell kérdezni egy-két erdélyi barátunkat, élvezték-e az áldásait?

Azt is lehet hinni, hogy a Kelet majd felkarolja elcsángált rokonait, de ingyen édes-savanyú leves sincs, borscs meg még annyira sem.

Európa igazán erős államai meg fogják védeni az érdekeiket, az ilyen turultojásból kikelt idióták, mint akikkel büntet bennünket az Úr, már csak akkor fognak rájönni, hogy valamit felettébb elkúrtak, mikor majd porzik körülöttük a vakolat.

Akkor bevonulnak majd a Nemzeti Panteonba, a többi tehetségtelen mellé.

Felvirágozzák a felcsúti kisvasutat, mely addigra már a Kancsó Aréna-Párizs útvonalat is képes lesz váltóállítás nélkül megtenni, majd építenek egy rövid vágányt a Kerepesi Sírkerthez, oszt amikor kettőt füttyent a kalauz, elkezdődhet a szertartás.

A kapuban vámvizsgálat, a – valószínűleg az irigységtől sárga - finánc ferde szemmel nézegeti a temetésre előkészített relikviákat, Puskás őrnagy futballcipellőjét, a libatepertős pogácsástálat, melyet személyesen a Nemzetes Asszony, a Jószolgálati Nagykövet sütött, meg a Nemzeti Bankot üresen, melyet szintén mellé temetnek.

Talán a kínai helytartó hozzájárul, hogy a hármas koporsót elhelyező közmunkásokat és Gyurcsányt a Nemzeti Nyílpuskagyár szakemberei a szertartás végén lenyilazzák.

Örülni fognak a nyilasok.

Mi nem annyira, de mi is megérdemeljük a sorsunkat, ha hagyjuk, hogy ezt tegyék az országgal.

:O)))