„Elhangzott a himnusz, nagyon nagy hatással volt rám. A strand tele volt, még a palik is megkönnyezték. Akkor határoztam el, hogy én olimpiai bajnok akarok lenni! Ha ő nem nyer akkor, talán én sem lettem volna olimpiai bajnok. Ő volt az ideálom” – emlékezett vissza korábban a Magyar Olimpiai Bizottság honlapjának adott interjújában.
1938-ban egy KISOK-versenyen (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) figyelt fel rá későbbi edzője, Sárosi Imre, aki a Ferencvárosi Torna Clubhoz hívta. Első felnőtt magyar bajnoki címét az 1940-es folyambajnokság csapatversenyében szerezte, 1941-ben 100 és 200 mellen is országos csúcsot úszott.
Az egyik legnagyobb úszóreménység volt, amikor második világháború alatt zsidó származása miatt eltiltották, és nem sportolhatott. 1945-től az Újpesti TE, 1947-től a Neményi MADISZ, 1949-től a Bp. Lokomotiv, majd 1955-től a Bp. Törekvés versenyzője.
1945-ben 100 méter mellen országos csúccsal tért vissza, két évvel később – kihasználva a mellúszás szabályaiban lévő kiskaput – első nőként úszott versenyen 200 métert pillangózva. Az 1947-es monte-carlói Európa-bajnokságon 200 mellett ezüstérmet szerzett, 400 gyorson hetedik volt.
Az 1948-as londoni olimpián 200 mellen negyedik, a gyorsváltóval ötödik volt, négy évvel később azonban felért a csúcsra: olimpiai bajnoki címet szerzett.
