Örökké vidám családba született Németországban, Neuenhagenben, híres zsoké apja éppen ott versenyzett, anyja balerina volt. Gyermekkorát különböző országokban töltötte, az elemi iskolát Görögországban kezdte, majd a második világháború kitörése után Dunakeszire költözött a család. Nyomdásznak készült, 1948-49-ben a Török Pál utcai Iparrajziskolában tanult, majd a Szinyei Merse Pál utcai Grafikai Ipariskolában végzett. Több képzőművészkört is látogatott, tanárai Koffán Károly és Fenyő A. Endre voltak – idézi fel pályáját a kultura.hu.

Még a rajziskolában látott meg egy sokszorosításra készített nyomólemezt (klisé) és azon Pintér Jenő egy karikatúrasorozatát, ekkor döbbent rá arra, hogy az ő pályája a karikatúra lesz. 1949-től nyomdában volt litográfus, ahol nevető és síró fejekkel kezdte a rajzolást. Első karikatúrája 1952-ben a Tiszavidék újságban jelent meg, majd több lap is közölte rajzait. 1955-től a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója volt, és hamarosan megjelentek rajzai a Ludas Matyiban is. 1965-ben lett az ország egyetlen vicclapjának a belső munkatársa, karikatúrái, kedvesen esendő, szerethető figurái harminc éven át jelentek meg minden héten, sokan az ő rajzaiért vették az újságot.

A Ludas Matyit 1990-től az Új Ludas követte, majd megszűnt a lap. 1993-tól az Úritök, majd a Pesti Vicc munkatársa volt.

Igazán népszerűvé a rajzfilm tette. A filmmel egy Műcsarnokban rendezett karikatúrakiállításnak köszönhetően került kapcsolatba. Visszaemlékezése szerint egy hét méter hosszú rajzot készített Budapestről, amelyet megláttak a filmgyár vezetői, és elhatározták, hogy kisfilmet készítenek belőle. A film végül nem készült el, de megismerkedett Dargay Attilával és Jankovics Marcell-lel, akik később felkérték, hogy rajzoljon figuraterveket, háttereket a La Fontaine-mesesorozathoz. Ezt követte a Pom Pom meséi és A nagy ho-ho-horgász, amelyek évtizedek óta gyerekek és felnőttek kedvencei.

Csukás István meseíróval olyan halhatatlan rajzfilmfigurákat teremtettek együtt, mint Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő vagy az esendő, csokizabáló madár, Gombóc Artúr. Nevéhez fűződik a tévétorna főcíme, az 1977-es reklámfilmszemlén különdíjat kapott bontottcsirke-reklámfilm, és az ő grafikai tervével készült 1981-ben Vajda Béla Moto perpetuo című Arany Pálma-díjas animációs kisfilmje.

Az 1990-es évek óta nem rajzol újságba, könyveket azonban azóta is illusztrál. Több száz könyvhöz – köztük ifjúsági és tankönyvekhez – készített rajzokat, illusztrálta többek között Csukás István, Alberto Moravia, Rudyard Kipling, Tabi László, Peterdi Pál, Békés Pál, Arany János és Petőfi Sándor írásait. Tavaly adták ki rajzaival Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című kötetét. Karikatúrái önálló albumokban is megjelentek. Stílusa azonnal felismerhető könnyedségéről, humoráról.

Néhány vonalból álló, számtalan alakot ölteni képes figuráit tarka színfoltok kísérik. A karakterek és a kapcsolódó szövegek szellemesek, időnként abszurdak.

Munkásságát 1977-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1984-ben a Szép Magyar Könyv grafikai díjjal, 1988-ban Érdemes Művész címmel ismerték el. 2006-ban Budapest díszpolgára lett, 2012-ben Prima Primissima Díjat kapott. 2013-ban Kossuth-díjjal tüntették ki azonnal felismerhető, egyedülálló stílusú rajzaiért, kedvesen groteszk, esendő, összetéveszthetetlen karakterű figuráiért, portréiért, nagy sikerű, mára legendává vált rajzfilmjeiért és könyvillusztrációiért, páratlan életművéért.

2014-ben Hazám-díjban, 2017-ben Magyar Örökség Díjban részesült. 2018-ban Dunakeszi díszpolgára lett, 2023-ban a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki. 2025-ben Libri szerzői életműdíjjal ismerték el munkásságát gyerekirodalom kategóriában. Rajongói a Facebookon gyűjtik és terjesztik a fáradhatatlan művész rajzait.

Születésnapja alkalmából a váci Tragor Ignác Múzeum Sajdik Ferenc 95 – A magyar karikatúra mestere címmel életmű-kiállítást rendezett, amely szeptember 7-ig látogatható a Pannónia Házban.