És közben nem tűnt fel, hogy valami történt, amiből tényleg lehetne sok mindenre következtetni.

Jelesül az, hogy a miniszterelnök kedvenc szerzője és üzenő füzete (a hang a Karmelita kolostor lakójáé, de a kéz az ötös számú vágóhídé – Bayer Zsolt személyében) a blogján az Európai Néppárt csúcsjelöltjét ma keresetlenül „gyáva szarjankónak” nevezte, s még hozzátette, a helyzet egyértelmű láttatása okán, hogy „farizeus szarjankó”.

Én ebből már mernék következtetni. És persze a farizeus szó használatából is. Amelynek eredeti, történelmi jelentésével amúgy abszolút nincs tisztában, csak a rárakódott előítéletekkel.

Rögzítsük tehát: Manfred Weber a miniszterelnök kedves barátja és tollforgatója szerint gyáva szarjankó és farizeus szarjankó.

Szerintem hamarosan megvilágosodunk e jelzői szerkezetek igazi értelmét illetően.