Eddig általában a női vonzerő fegyvereként tartotta számon mindezt a közvélekedés és nem egy öregecske, csúnyácska, inkább komikus semmint pikáns hátsóét, ami ráadásul emberállaté, látni meg akarta a fene.

Most meg megbuktatta Orbánt.

Ugyanis bármint is próbálta tegnap este a magyar-azeri meccs után a választási  fidesz-helyszínre nagy kényelmesen átdöcögő és a sajtótájékoztatóján már görcsös elfojtással temetni jött Tarlóst, nem dicsérni tóunsű beszédében, hogy a vidéki Magyarország mellette van – ezt a választást és a hatalmát elvesztette Orbán és vele együtt a méltán gyűlölt tolvaj rendszere.

Mert amint sok más aranyköpése közül most idézhetnénk őt magát, hogy egyszer kell nyerni, de akkor nagyon és tegnap este kilenc év után egyszer nyert az ellenzék, de kurva nagyot, ugye Pistám.

Mert akié Budapest, azé az ország. Akié a fővárosi többség, azé a hatalom. Tegnap estére mindezt méltatlanul hosszú kilenc szűk esztendő eredménytelensége és tehetetlensége után végre elnyerte a hazai ellenzék, amit persze nem kis túlzással egy leharcolt és ország-világ előtt nevetség tárgyává vált győri polgármesteri fenéknek köszönhette.

És természetesen annak az irdatlan munkának, amit mind Karácsony, mind a többi kerületi, vidéki ellenzéki összefogásban dolgozó elszánt résztvevő végre ki tudott harcolni magának, de azért lássuk be, egy-egy olyan mindenki számára megdöbbentő nyereség, mint például Wintermantel Zsolt immár szimplán fideszes aktivista örökbérletének bevonása Újpesten egy eddig ismeretlene Momentumos fiatalember ellenében – nagyrészt köszönhető a Borkai körül kirobbantott undorító magánéleti és korrupciós cunaminak is, ami a keserves anyagi és média háttérrel lefojtott ellenzéki Magyarországon mégis végigsöpört.

Orbán az esti sajtótájékoztatóján igyekezett kiemelni, hogy az ország mellettük áll - ugye Pistám -, de a már jól ismert feszült lefojtott hanghordozásából már kihallhattuk, amit képtelen dühében palástolni, hogy visszavonhatatlanul elkezdődött az Orbán-birodalom szétesése.