A 81-es út összeköti Székesfehérvár és Győr városát. Erről az útról kell letérni, mikor Csókakő felé indulunk. A táblákat nem lényeges nézni, hiszen már messziről hívogat minket a vár, ahogy ott áll a sziklák ölelésében. A település a hegy oldalában fekszik, enyhén emelkedő főúton haladunk célunk felé, gyönyörű házak között.

Csókakő története röviden

A Csókakő váráról 1299-ben tesznek először említést. A vár többször cserélt gazdát a török hódoltság kezdetéig. Székesfehérvár elfoglalása után a Csókakő várát védő maroknyi magyar katona harc nélkül adta fel a várat. Ezt követően az erődítmény 33 janicsár védelmezte. Ennél északabbra már a magyar végvárakat lehetett megtalálni. 1687-ben szabadult fel a török hódoltság alól, ezt követően már nem volt harci események színtere, a várat sorsára hagyták egészen a 90-es évekig. A felújítási és régészeti munkálatok 1996-tól folyamatosan zajlanak.

Mi fogad ma minket?

Parkolót alakítottak ki egy régi bányaudvar helyén, ahol egy parkolóőr segíti a látogatókat. Akadnak árnyasabb és kevésbé árnyas helyek is, de az autóból kiszállva már csak felfelé tekintünk, hogy bevegyük a várat. A kiindulási ponton kulturált, fizetős illemhely található, amit a vár körül megrendezésre kerülő várjátékok miatt is építettek. Innen kezdődik a kaptató, ami egészen a kapuig tart - hisszük.

A vár sokkal romosabb állapotban volt közel tíz éve, de azóta folyamatos a restaurálása, feltárása. A legmagasabb toronyba is fel lehet menni, ide rengeteg lépcső vezet, tehát aki azt hiszi, hogy túl van a nehezén, téved. A vár fekvése déli, tehát a nap szinte reggeltől-estig az arcunkba világít, jó fotót lőni csak borúsabb napokon lehet esélyünk.

A panoráma gyönyörű, belátni az egész Móri-árkot, szemben a Bakony kezdődő lankáit, valamint felsejlik a Dera-szurdok is. Mikor először jártam a várban, a mellette álló sziklákon még sziklamászók gyakoroltak, vették be a hatalmas ormokat, mára azonban kihangsúlyozták a terület természetvédelmi értékét, ezért tilos a mászás.

Kiállítás nincs, viszont rendbe hozták a kápolnát, amit a szerencsések meg is tekinthetnek, mert leginkább zárva van a rácsa. Jó hír viszont, hogy kétszer is van lehetőség hűsölni az árnyékban, mert előtetőt készítettek, ami alatt nagyon jól esik kicsit megpihenni.

A visszafelé úton választhatjuk ugyanazt a kellemes utat, de kalandosabb kedvűeknek ajánlatos kipróbálni a szurdok lépcsőt, mely vadregényesebb, ugyanakkor kevésbé civilizált hatást kelt. Olyan, mintha egy túrázás keretein belül látogattunk volna el a várhoz, valamikor, a régi letűnt idők előtt.

(x)