A számuk pedig nem elenyésző: évek óta hét- és nyolcezer fő között mozog a fiatalkorú elkövetők száma, akiknek a négyötöde fiú. Nem minden fiatalkorú bűnelkövetés eredményez szabadságvesztést (többségében más büntetést, pl. pénzbírságot, felfüggesztett büntetést vagy más ítéletet kapnak). 2023-ban 470 fiatalkorút ítéltek elzárásra: háromnegyedük került javítóintézetbe, a többiek fiatalkorúak börtönébe. Így az összes elkövető közül csak kevesen kerülnek javítóintézetbe.

A javítóintézetnek mint intézménytípusnak a fiatalkorúak börtönéhez képest épp az volna a lényege, hogy a büntetés helyett elsősorban helyreállító szemléletben segíti a fiatalok társadalomba való visszatérését, miután hibáztak - bűnt követtek el. Így például az életellenes cselekmények elkövetői nem ide kerülnek: többségében vagyon elleni, vagy szerhasználattal kapcsolatos (és az utóbbi években növekvő számban szexuális cselekményekkel kapcsolatos) ítéletek vezetnek inkább javítóintézeti elhelyezéshez.

Egyetlen tizenéves bűnelkövető sem vétkezhet azonban akkorát, mint az a társadalom, és az a politikai vezetés, ami hagyja, hogy gyerekek ilyen mély kétségbeesésbe és nihilbe jussanak, ahol akár erőszakos, vagy szerhasználattal kapcsolatos bűncselekményeket kövessenek el. Egy olyan tini, akiről a szülei, vagy a szülei híján a társadalom megfelelően gondoskodik, nem is találkozik ezeknek a cselekményeknek a lehetőségével sem, és nem is tud róla, hogy elkövethetne ilyesmit.

Minden bűn, amelyet Gulyás Gergely a szerdai Kormányinfón Szőlő utcában fogvatartott fiúk fejére olvasott, a saját és a kormánya szégyene.

Ha megtudjuk, hogy a fiatalkorú elkövetők közül hány állami gondozott fiatal van, akkor kétszeresen is. A gyerekeknek nem intézetekre, hanem szerető otthonokra, alkalmas szülők híján alkalmas nevelőcsaládokra van szükségük.

A bűnelkövető fiatalok harmada élt a bűnelkövetés idején gyermekvédelmi intézményben, vagy nevelőcsaládban, vagyis az elkövetők körében az államra bízott fiatalok aránya messze felülmúlja a társadalmi arányukat, és csak negyedük élt kétszülős háztartásban.

A Kriminológiai Intézet számai teljes mértékben alátámasztják azt a köztudottnak számító összefüggést, hogy a fiatalkorú bűnelkövetésben a családi háttér döntő szerepet játszik - és ebben az állam közbeavatkozásának nincsen esélykiegyenlítő szerepe. Épp ellenkezőleg.

A gyermekek családban maradásának támogatása, és az anyagi okokból történő gyermekkiemelések megelőzése többet tenne a fiatalok bűnmegelőzéséért, mint a rendőrök kivezénylése a javítóintézetekbe. Hiszen amikor a gyerek javítóintézeti nevelésben van, akkor már a megelőzés helyett tűzoltás zajlik, vagy az sem.

(forrás: Kriminológiai Tanulmányok 60. Országos Kriminológiai Intézet; Utcáról Lakásba Egyesület)