A visszalépésekre gondolok. Aki mára maradt, mint az ellenzéki egység bontója, az mind a Fidesz által – állami kézből – osztott pénzre hajt, nem dicsőségre, s ami a nemzet esetleges felemelkedését illeti, arra magasról tesznek, és akkor még finom voltam.

A Fidesz által kézből etetett kamupártokról, kamu egyéni indulókról itt nem is ejtenék szót. Ők, akiknek a volt szocialista Lévai Katalin a mintapéldányuk, szemernyit sem ambiciózusabbak Schmuck Andornál, a szemérmetlen hivatásos választási indulónál, akinek minden negyedik évben van pofája egy új szocdem vagy valamilyen nyugdíjas nevű kamupártot gründolni, csak azért, hogy ilyenkor gyűjtse be az államtól, az adófizető polgároktól a szerinte neki négyévente járó zsebpénz-adagot.

Szóval mondom, most nem róluk akarnék szólni. Ők egyértelműen romlottak, haszonlesők, nekik egészen megfelel a NER Orbán Viktorostól, Polt Péterestől, s mindannyiszor bőbeszédű, de értelmetlen Állami Számvevőszékfoglalót tartanak, ahányszor csak kedvük tartja. (Úgy értem, hogy mindeközben csak röhögnek a kilátásba helyezett úgynevezett szankciókon, hogy mondjuk vissza kellene fizetniük valami, általuk rég eltapsolt százmilliókat, ha nem érnek el egy vagy két százalékot – persze, hogy nem fognak, de tőlük aztán senki sem fog látni egy megveszekedett buznya petákot sem, arra már most leteszem a nagyesküt.)

Hanem ami az én szememet igazán csípi, az a ficsúrpártok maguk-illegetése. Kettő ilyent látok, az LMP-t és a Momentumot, talán mert ezek a legszembeszökőbbek. Ezeknek a ficsúrpártoknak az idealista szörnyű tagságára az embernek nem könnyű haragudnia, hiszen ha a fiatalok nem idealisták ebben a zsenge fiatalkorukban, mikor legyenek azok? Amikor már nekik is megjön az eszük, s ugyanannyira cinikussá válnak, mint mi, egykori szoci és SZDSZ-es szavazó vénségek?

Annál utálatosabbak ezeknek a ficsúrpártoknak a kikent-kifent vezetői. Azokra a műanyagfejű marslakókra gondolok, akiknek ősatyja Schiffer András, és az ő legjobb magyar tanítványa, Fegyőr András.

Ezeket az úgynevezett pártvezetőket az Állami Ficsúrpártgyártó Vállalat soroksári összeszerelőüzemében állítják elő 100 százalék ipari hulladékból, európai engedélyezett műszínezőanyaggal festik be őket, húsuk fogyaszthatatlan. Anyjuk főz és mos rájuk, még hetven éves korukban is, barátnőjük nincs, vagy ha véletlenül van, vagy azt állítják róla, hogy létezik, akkor az is műanyagból kell legyen, ráadásul láthatatlan és nincs szaga. (A kutyák úgy mennek el mellettük, hogy semmit sem vesznek észre belőlük, steril matematikai képletek, bárminemű fizikai kiterjedés nélkül.)

Létezésük egyetlen értelme, hogy szájmozgás útján hülyeségek hagyják el a fejüket, illetve azt a részt, amelyet ők fejnek próbálnak beállítani, csupán néhány elhanyagolható felszínes külső jegy miatt.

Másrészről viszont Orbán számára hasznos hülyék, akik egy bizonyos, gyengén tájékozott, külsőségek és felszínes optikai téveszmék alapján társaikat megítélő értelmiségi szavazóréteget képesek (ideig-óráig) tévútra vinni, magukkal ragadni. Mondom, a gyerekekre nem haragszom, még ha már harminc évesek is, vagy negyven, esetleg ötven. Szeretnének (a gyerekek ugyanis) Orbánéhoz hasonló, magasra ívelő politikai karriert befutni, persze a liberális oldalon – bár eszmény- és példaképük is így kezdte, ami azt illeti. De hol találnak majd most maguknak újabb nagymamákat, aki képes lenne rájuk érvényes szavazatot, ha akár csak egyet is, leadni?

És a jó édes anyjukat sem hibáztatom persze, mert azok meg elvakultan imádják csemetéiket, milyen anya lenne az, aki másképpen érez?

A ficsúrpártok vezetői és borzalmas tagságuk amúgy még soha életükben nem nyertek egyetlen választókörzetben egyetlen egyéni mandátumot sem.

Ez persze nem tántorítja el őket attól, hogy kérlelhetetlen idióta módjára, nulla önreflexióval felfegyverkezve a végsőkig kitartsanak téveszméik mellett, vagyis mélyen meg legyenek győződve önnön nagyszerűségükről és a választókat  mélységesen lenézve pillanatnyi pihenés vagy relaxáció nélkül tevékenykedjenek a Fidesz kétharmados győzelmének érdekében.

Csak majd adott esetben, amikor törekvésüket végül osztatlan siker koronázza majd, ne felejtsünk el nekik köszönetet mondani. Ha még lesz szabad lesz akkor is léteznünk, megszólalnunk.

Tardos János/b1.blog.hu