Ajsa ugyanis zseni. és kezdjük innen, mert innen kell kezdeni. A legfrissebb generáció tagja, akihez képest én megaboomer vagyok, a Coo Lee - Indigo vonalon mozog, ilyen alter, elég borongós gátlástalan cucc, amit csinál, szabadon közlekedve hangulatok, szubzsánerek, aranzsok, képek, sőt tempók, sőt harmóniák közt, és olyan szövegeket ír, hogy egy-egy sorától beszakad a plafon. A kisujjában több tehetség van, mint a vezényszóra felháborodó „magyar könnyűzenei élet nagyjainak” az egész életművében.  Szegényt nem bántani meg kioktatni kéne, Szilveszter, hanem vigasztalni és szurkolni neki, és nagyon megköszönni, hogy van és dolgozik, vagy – esetleg és főleg – hagyni békén, már amennyiben érzünk minimális felelősséget az utánunk jövő generációkért, még akkor is, ha ők ezt, mármint a felelősségérzetünket, természetesen telibe szarják.

Na most arra, hogy mi történt aug huszadikán, Ajsa szinte azonnal adott egy szerintem elfogadható magyarázatot. Nem akart semmi rosszat. Az egyik dalában az első verze helyett a Himnuszt, vagyis olyan Ajsásan, egy rá utaló dolgot énekelt. Egyfajta tiszteletadás volt a szándék. Igen, cigivel a kézben és ülve. Nem hamisan, hanem disszonánsan. Tetszeni nekem sem tetszett, de ez mindegy.  ha jól hallom, a negyedik akkord ebben dalban moll helyett dúr, ott akkor van egy olyan súrlódás, hogy jaj. de mindegy, mert lehet h rosszul hallom, és nem kell zeneileg megfejteni. nyilván sérti a füleket, bizonyos füleket legalábbis biztosan. Nem véletlenül, hanem direkt. Ölég pimasz módon, hát igen, na és. punk's not dead.

…Éééés akkor jönnek az okosok, hogy a hú  a  Szent Himnusszal nem kéne szórakozni, meg mit képzel magáról, meg menjen már a picsába, még hogy művészet, haha.

Volna néhány szubjektív megállapításom, aztán ti jöttök:

-Ajsa azt csinál a Himnusszal, amit akar. Meg te is. meg én is.

-Igen, lehet így himnuszt énekelni, meg lehet bebaszva a nyugati téren szilveszterkor teli torokból ordítani. Ami engem illet, akkor már inkább az ilyen adaptáció.

-A nemzeti minimumot vagy mit nem Ajsa gyalázta meg, hanem a nemzeti kurzus TóthGabival meg a méltóságos dolmányos varjakkal, meg a magyar könnyűzenei életnek a fasiszta kormányt térdelve kényeztető „nagyjai”, és amíg bazmeg csodaszarvas villog a Krisztinára odaszarva, meg a kereszt belegyalázva a szabadság-szoborba, meg a kormány egy orosz nemorosz orosz kémtorta, meg a szentistván ezüstruhában kerekekkel gurul az andrássyn, és a nácikat is meg a tehetségtelen senkiket is állami díjakkal dekorálja a jelzőkön túli segglyuktamás, addig nehogy már tényleg egy ilyen affér legyen a nemzetgyalázás, édesdrága magyar tesvéreim.

Mondjátok, mit szóltok, és amihez lesz kedvem, arra válaszolok.