Aki persze ezzel nem tett mást, mint méltón reprezentálta az orbáni politika lényegét.

Ennek most jól érzékelhetően központi stratégiája úgy beállítani az ellenzéküket, mint amelynek tagjai egytől egyig nevetségesen tehetetlen, sőt, pipogya, nyámnyila, eleve vereségre ítélt alakok (ha ismernék Karinthyt, a „nimolisták” szót is használnák rájuk).

És akiknek a pisis kislányokra ill. öregasszonyokra jellemző siránkozás a legnagyobb teljesítményük. Mást nem is tudnak, csak jajveszékelni. Na, az ilyenekkel szemben képviselik ők a „férfi princípiumot”! (Ahol is ismét megjelenhetne Karinthytól „a féllilterköpős, nagyerős hím” képe, mint karikatúra, de ezt is csak mi, a nézőik látjuk.)

Mindehhez csupán egyetlen kérdésem van: ugyan, milyen kormány az, amely arra épít, hogy az emberek élvezni fogják a hatalom áldozatainak szenvedését, kéjjel hallgatják azok jajgatásait, és boldogan tapsolnak majd a hatalomnak, hogy ilyen jól a sárba taposta őket?!

(Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy ne tudnám, bőven akad az ilyenekből, sőt, hogy „ott lenn” azok sincsenek kevesen, akik az Alexandra részéről diszkréten „jajveszékelés”-sé szelidített kifejezést büszkén kicserélik a körükben használatos „ajvékolás” szóra.

Végül is nekik semmi okuk eltitkolni a masszív antiszemitizmusukat, nem kell a demokratát játszaniuk az EU előtt, hogy valamicske pénz mégis csak jöjjön onnan. De itt most nem róluk van szó, hanem azokról, akiknek már annyira eltorzult a személyiségük, hogy láthatóan evidencia a számukra: nekik tényleg az a legnagyobb diadaluk, hogy másokat kitakarítanak innen, kinyírnak, egzisztenciálisan ellehetetlenítenek, és meg sem kell várniuk, hogy azok valóban, bizonyíthatóan lelepleződjenek. Az ő sikerükhöz épp elég annyi, hogy kéjelegnek a legyőzöttek sivalkodásában, és gúnyolódnak rajtuk. Nekik még csak példákat sem kell hozniuk arról, hogy konkrétan milyen csatákban arattak győzelmet, ahogy azt rendes hadvezéreknél szokás.

Ami egyébként egyúttal nyílt bevallása annak, hogy ők nem nemes párharcokban küzdenek meg az ellenfeleikkel, hanem öldöklések sorozatával tartják fenn a hatalmukat.

Ha pedig valahol rákérdeznek a részletekre, akkor az a maximum, hogy a hülyét játsszák: 

„Az érintettek pánikba estek, ő maga pedig nem érti a felháborodást” – olvasom Lázár hozzászólásáról. Miközben, ha valakik, ők nagyon is értik. 

És nekünk ezt a mocskot kell napra nap eltűrnünk, sőt, még értelmeznünk is, hogy legalább az utókor számára nyoma maradjon annak, mit is jelentett az ügyködésük.