A második, hogy a mostani miniszterelnök nem az ország miniszterelnöke. Már hogy lenne az, amikor permanensen hideg polgárháborút vív az ország egyik felével. A hagyományos diktátor abban a hitben és meggyőződésben él, hogy őt az egész nép szereti, s ezért ő mindenki elnöke kíván lenni.

Orbán pontosan tudja, hogy őt nem szereti az ország egésze (és most rettentő finoman fogalmaztam), de ez cseppet sem érdekli, inkább meghosszabbítja a kisvasutat addig, ameddig velejéig romlott lelkületével ezt jónak és megfelelő kicseszésnek látja. A romlott és totálisan hazug késő-Kádár-kor gyermeke, azé a világé, ahol a Magyar Néphadseregben a kedvenc szófordulat az volt, hogy „szívassuk meg” a másikat. Ezzel töltekezett akkoriban, s ez az, amit egy egész életre hiánytalanul elsajátított.

Minden szempont fontosabb neki, mint az általa vezetett ország érdeke. Ő nem akar mindenki elnöke lenni, ezért gerjeszti és szítja a legócskább rezsimekre jellemző gyűlöletkampányokat, s erre mozgósítja szellemi – és ha szükséges – fizikai verőlegényeit.

Egy szavát sem szabad elhinni: lételeme a hazudozás, a megvezetés és a legmocskosabb átverés. Azt mondja, hogy a Fudanról döntsenek a budapestiek, ezt visszhangozza valamennyi, zéró személyiségjeggyel rendelkező marionett-minisztere, aztán a 133 nyakig betojt, kézből etetett gyáva talpasával megszavaztatja a két „Fudan-törvényt”.

Továbbá azt hazudja, hogy a pedofília-törvény nem homofób, s nem a melegek ellen irányul. S miközben a legutálatosabb, legszégyenteljesebb és legaljasabb törvényt úgyszintén keresztülveri homofób cinkostársainak közreműködésével, a törvény ellen tiltakozókat azonnal „pedofiliát támogatóként” nevezteti meg szennyes lelkületű firkászaival, akiket a bárkit, bármiben, bármikor kiszolgálunk habitusukról jól ismerhetünk a magyar (közel)múltból.

Undor és gyalázat!