Ami most történt, valószínűleg sokunkat meglepett és megrendített. Én arra számítottam, hogy sikerül megtörni Orbán kétharmadát. Számomra ez volt a reális cél. Ez bizony nem jött be. Még erősödött is. Nem beszélve arról, hogy Magyarország nyíltan náci pártja, amely tagjai könyveket égetnek (és minden bizonnyal égetnének mást is), boldogan masírozik be a Parlamentbe, ahova pl. Szél Bernadett (borzalmasan hangzik) nem tudott bejutni.

Ez az egész rettenetes. Olyan mintha ránk tolatott volna egy kamion. Miközben ezer és ezer önkéntes dolgozott hősiesen, éjjel-nappal, fizetség nélkül, pusztán hazaszeretetből, szolidaritásból, a magyarok jövőjéért és becsületéért aggódva. Kimondhatatlanul fáj, hogy látom a kétségbeesést azok arcán, akik mindent, de mindent megtettek azért, hogy Magyarország legalább egy centit emelkedjen a mocsárból. Igazságtalan ez az eredmény, aminek pusztítóak lesznek a következményei.

Mindezzel együtt, sőt éppen ezért azt gondolom, hogy méltatlan dolog Márki-Zay Pétert magára hagyni. Méltatlan a vele szemben tanúsított részvétlenség!

Ő nem árult zsákbamacskát, mondta, amit gondolt, és éppen ezért nem is voltam a rajongója. De elfogadtam az érveit, a mások érveit, és a sokaság támogatását. (Az előválasztás történelmi tett volt!) Hogy mi történt most valójában, és minek kellene történnie a jövőben, ha egyáltalán van még jövője bárminek, ami nem Orbánból ered, azon lesz még idő gondolkodni, és fognak is sokan.

Az biztos, hogy a parlamenti munka továbbra is a kesztyűsbábok bohókás világtalálkozójára fog emlékeztetni. Fellép, szónokol, ki nem szarja le. Éppen ezért, ha a csalás és a demokrácia hiátusa továbbra is fennáll, ideje volna már a parlamenti "munka" bojkottjának is. Lehetne hagyni magára a fasiszta nagybácsit a náci unokaöccsel. Mert, hogy ezek meg fogják érteni egymást a lényegi kérdésekben, ahhoz kétség nem fér. Vagy éppen jó lesz a kicsi pofozógépnek, na mindegy.

Márki-Zay Péter becsülettel beleadott mindent, és még hallgatott is másokra, időnként még bocsánatot is kért, ami lássuk be ritka erény. Akik őt elárulják, azok magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt. Nem volt meglepő, hogy Gyurcsány és Jakab képviselő urak jeleskedtek elsőként a szardobálásban. Ezzel be is mutatták, hogy mit gondolnak a bajtársiasságról. Jakab úrnak, aki konkrétan taccsra tette a (számomra továbbra sem szimpatikus) pártját, talán ezen kellene inkább gondolkodnia. Gyurcsány úr pedig... Mit lehet róla még mondani? Ő bizony tolni fogja tovább. Ő pont addig lesz a magyar politika állandó szereplője, amíg Orbán.

Hálásan köszönöm az önkéntes polgárok ezreinek áldozatos munkáját! Nem kaptatok sikert, kapjatok vigasztalást! Én arra kérek mindenkit, hogy az Orbán részéről érkező lejárató mocskolódás ellenében, védje meg az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét. Mutassunk példát becsületből, ha már egy ilyen becstelen, embertelen és gyűlölködő kormányzattal áldott meg minket az ég.

Természetesen tudom, hogy nem az ég küldte őket, hanem a magyar választók. Kétségtelen, hogy attól a gondolattól, hogy magyarok millióit sikerült a hazájukért harcoló ukrán nép ellen uszítani - a menekültek, hajléktalan emberek és a nem heteroszexuális emberek után - bizony történelmi bűn, amely az Orbánt választó milliók lelkén sajnos ugyanúgy fog száradni, mint a mostani miniszterelnökén.

Szívből gratulálok Jámbor Andrásnak, és a Szikra Mozgalomnak. Megcsináltátok!

Schilling Árpád, színházi rendező