Még bőven este nyolc előtt megérkeztünk a budapesti Kossuth Lajos térre. Legalább így is vannak vagy másfélezren a placcon. Az Alkotmány utca torkolatában tábla: ingyen sör – helyett meleg tea, és valóban ott rotyog egy nagy lábosban az ilyenkor éltető meleget adó ital. Még egy helyen látunk ilyen kínálatot, miközben egyre sűrűsödik a tömeg, no meg a hangulat a téren. Persze a rendőrsorfal sem hiányzik a parlament elől, de még nem záródik szigorú lánccá. Azért nem töltjük csak ácsorgással az időt, tudunk váltani pár szót Donáth Anna Júliával, a Momentum alelnökével, majd a Liberális párt kicsi csapatában Bősz Anettel is.

Jóval húsz óra után végre megérkezik a csatlakozás – a Kétfarkú Kutyapárt visszaért a körútjáról. Néhány bűzbomba átmeneti kábultságot okoz, de ez is a tiltakozás része. A karneváli hangulatban vonuló kétfarkú kutyások – többek között – nyolc napot szeretnének dolgozni egy héten. A visszaérkező menet nagyobbik része csatlakozik a most már elinduló tüntetéshez, a Szégyelld magad János! elnevezésűhöz. Eredetileg a Ne írd alá János! volt a megmozdulás neve, de időközben a köztársasági elnök aláírta a „rabszolgatörvényt” és persze a közigazgatási különbíróságokról szólót is.

Induláskor a cél a budavári Sándor palota. Elől Jobbikos zászlók erdeje, az LMP-sek igyekeznek szintén az élre törni de kevesebben vannak. És természetesen az élbolyban is ott vannak a Momentumosok. A diákoktól most és később is többször halljuk, hogy munkás-diák összefogást sürgetnek. Egyes táblákon is hasonló üzeneteket olvasni.

A menet Nádor utcán, majd a szűk Vigyázó Ferenc utcán haladt. A közeli házfalak miatt mintha erősebben zúgna a menetelők haragja. A leggyakoribb skandálás: „ szar bajszos” az „Orbán egy geci”, a „mondjál le János”, a „szégyelld magad János”, a „túlórázni jöttünk”. Az egyik szálloda portása riadtan áll a kapuban, pedig őérte is tüntet a tömeg. Szemben egy vendéglőben viszont sem a személyzet, sem a vendégek nem vesznek tudomást az utcán hömpölygőkről.

A Lánchídnál rövid időre megtorpant az emberfolyam, a híd torkolatában egy anya, a lányaikat mindig féltő anyák egyike, kesztyűt húzna rájuk, de kiderül, hogy csak egy pár van. Így igazságosan megosztja. Odalépünk. Felajánlunk egy vékony kesztyűt – de nem fogadják el. Közben az újból meglóduló tömegben azért beszélünk pár szót. A fiatalabbik lány már nem középiskolás, ahogy néznénk, hanem a Metropolitán egyetemre jár, akit meg a nővérének néztünk… hát az anyja, az anyukának gondolt meg a nagymama, a három nő, három generációt képviselt egy családon belül.

Hirtelen görögtűzbe borul a Lánchíd, minden vöröslik, mint egy forradalomban. Ahogy kissé oszlik indulunk tovább. Mos a „még több stadiont” rigmus az uralkodó, de vékony hangok kontráznak rá, „kisvasutat akarunk”.

Míg a tömeg elején leginkább fiatalok vannak, később a középkorú és idősebb emberek vonulnak, de aztán újabb nagy hullámban ismét fiatalok meg vegyes korcsoportba tartozók érkeztek. Ezek általában a szakszervezetek demonstrálói. Az oszlop utolsó harmadában sok a kutyapárti emblémával vonuló, de őket mindenhol lehetett látni. Nyolcezer főt becsültünk, beleszámítva, hogy a kétoldali járdákon, ha szellősebben is, de szintén jöttek a részvevők. köztük Szél Bernadett, Hadházy Ákos és Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselők.

A Clark Ádám téren azonban a képviselők megpróbálnak gyorsítani, mert nagyon a menet végén érzik magukat. Akkor még nem tudtuk, hogy odafönt Szél és Hadházy is beszédet tart. Az említett képviselők a Várba vezető lépcsőt veszik célba, de a rendezők csúszásveszély miatt mindenkit eltanácsolnak annak használatától. Persze nem mindenki fogadja meg az intelmet, de úgy látszik Hadházyék ezt a „csúszós” lépcsőt már nem vállalják be, beleolvadnak a Hunyadi János úton felfelé hömpölygő tömegbe.

Főleg fiatalok, akik a „gyorsító” lépcsőt választották, egyesek egy-egy elágazásnál tanácstalanok, aztán mi is segítünk a tájékozódásban. Vörös zászlókkal vonuló ifjakat érünk be. Kérdezzük is, hogy a zászlók mit jelképesnek. Az európai új baloldalt – mondják, és még egy szóróanyagot is előkotornak. Az Európai baloldal Táncsics alapszervezete, „Ez a minimum!” címmel: 35 órás munkahetet, minimum egy órás és fizetett munkaközi szünetet, havonta két szabad hétvégét, a vasárnapi munkavégzésért dupla bért és a sztrájkjog helyreállítását követeli.

A lépcsőzés valóban eredményes volt, jóval előbb felérkeztünk, mint a menet eleje. Hatalmas rendőri készültség fogadott odafent. Viszont már elég sokan voltak ahhoz, hogy feltételezzük, hogy egyesek eleve ide jöttek. A tüntetések létszámáról folyó számháborúba tehát bele kell venni azt a legalább kétezer embert, aki más irányokból érkezett a Sándor palotához és azokat is, akik a beszédek alatt értek fel. Tehát a mi becslésünk körülbelül 11 500 ezer főt hitelesít és persze ebbe az egyenruhás rendőrök és egyéb őrök nincsenek benne, de a civil rendvédelmisek igen.

Harmincas fiatalokkal beszélgettünk, akik nem értik, hogyan nem látják az emberek a jelenlegi hatalom gonoszságát. Abban azért egyetértünk, hogy a média nagy hatalom, nem véletlenül védték annyira az ellenzéki képviselőktől vasárnapról hétfőre virradóra. Tehát az ország nagy részébe nem jut el az igazság. Ezért szabad választások sincsenek. Egy közelben álló másik hasonló korú társaság szerint arra már a Fidesznek is oda kellene figyelnie, hogy az LMP, a Jobbik, meg a DK, csak néhányat kiemelve, együtt tüntet.

A később felszólaló Donáth Anna Júlia is azt erősíti meg, amit a tömegben sokszor és sokan mondanak, hogy a dühösségnek és az összefogásnak meg kell maradnia az ünnepek utánra is. Anna szerint 2019 az ellenállás évének kell, hogy legyen. Szabó Tímea elhozta az Áder János bábúját, amiért a parlamentben Kövér László negyed millió forintra megbüntette. Pedig a marionett igen jól illusztrálja Áder működését.

Szél Bernadett rövid beszédben foglalja össze a lényeget: szerinte már az nagy tett mindenkitől, hogy eljött ide. „Tudjuk, hogy csak a tettekből és az erőből ért a hatalom. Nem sokat kértünk, csak jogállamot demokráciát és azt, hogy nyolc óra munkából meg lehessen tisztességgel élni. Ezeket nem sikerült megadniuk. Morajlik a város, morajlik az ország és ebből meg kellene érteniük az uraknak ebben a palotában, a másik palotában és az összes palotában, hogy az ő idejük lejárt.”

Talán a legnagyobb megrökönyödést a Szél Bernadettel együtt fellépő Hadházy Ákos kelti azzal, hogy lófaszozott egyet, amit a tömeg többször visszhangozva skandált.

Amikor megyünk lefelé a Dísz térről a lépcsőn, egy csúszkáló fiút és lányt láttunk a hegy rézsűjén. Többen is megtorpantunk, hogy segítsünk nekik lejutni, de mintha nem is akartak volna lejönni. Aztán kiderült, a havas lejtőbe taposták a slágerré vált O1G feliratot.

Kertész Z István