Az áldozat halála tragédia, és minden érintettel együtt érzek. Nekünk ügyeletre kötelezett idősebb orvosoknak, - akik túl a 60. életévükön is a havi 10-nél többször kell rendkívüli munkát végeznünk -, a fejünk felett lóg a Damoklesz kardja: hogy tragédiát okozhatunk.

Jelzem, nem pénzsóvárságból vállaljuk a havi 280 órányi munkát, nem a mi érdekünket fejezi ki, hogy folyamatosan és rendszeresen ennyit dolgozunk. Idén a kórházamban három nyugdíjas korú, de dolgozó kollégám úgy halt meg, hogy nem vette igénybe a neki járó nyugdíjat.

Ők sem harácsolók voltak. Ez is tragédia.

Némi rálátásom van, ha kívülről is a Honvéd Kórház viszonyaira. Több évet dolgoztam a Károlyi Kórházban Belgyógyászaton. Ennek a területét a Honvéd Kórház vette át, és még mielőtt megszűnt volna az akut betegellátás a Károlyiban, már akkor olyan mértékben túldimenzionált volt a Honvéd Kórház területre vonatkozó étvágya, hogy a túlterheltségük miatt az egyetlen olyan kardiológiai centrum volt, ahol akut infarktus szívkatéterezését magasabb életkorú betegeknél az életkorra való hivatkozással megtagadták.

Aztán Újpesten megszűnt minden más kórház -  előbb a Városi Kórház, aztán az Árpád, majd a Károlyi Kórház is. A területet a Honvéd kórház kapta meg, és emiatt lett ilyen zsúfolt. Ki a hibás, az Emberi Erőforrás Minisztérium, az ÁNTSZ, a kórházvezetés, amelyek nem számoltak a zsúfoltsággal?

Véleményem szerint sokkal inkább ők, mint az ügyeletes orvos, aki kezelhetetlen zsúfolt helyzetet, mint predestinációt kap körülményként. A kommentárok valójában hallgatnak pl koncepcionális alternatívákról. Nagy kórház (pl Honvéd Kh) - koncepció: lásd FIDESZ terve: Dél Budán építendő "szuper kórház"; a Honvéd Kórház pandanja.

Nem igen kívánják tudomásul venni a gyűlő rossz tapasztalatok tanulságát. Másik koncepció a már létező kórházi struktúra korszerűsítése, aligha hozhat annyit a politikusok dicsőségtáblájára, pedig ez lenne a racionális.