A Pilismaróttól délre, a Visegrádi-hegység, Maróti-hegycsoport nevű részében elbűvölő a táj, mondhatnánk, hogy turistaparadicsom is lehetne – ha gondozottabb lenne a környék és nem csak egyetlen jelzet turistaút képezné a kínálatot.

A község templomától délre tartva, 10 percnyire, jobbra kiágazik a Miklós-deák völgyébe vezető aszfaltozott erdészeti út. A település határában, ahol az utat már közrefogja a természeti környezet, általában nyitva lévő sorompó jelzi, hogy innentől már csak a kivételezettek mehetnek tovább gépjárművön.  Az aszfaltcsík nem emelkedik vészesen – egy kettős kanyar után balról a millenniumi emléket találjuk, majd szintén balra a mesterséges tórendszer alsó tagjait látjuk.

Sajnos a mellette kialakított tágas pihenőhely ellenére kellemetlenül érintheti a látogatót, hogy a vízfelület teljesen el van hínárosodva, szabad víz nem is látszik. Pedig az odaépített horgászházacska csak nem véletlenül került a part mellé.

Tovább haladva az aszfaltozott úton nem sokkal a Hamvaskői-rét előtt balra tér le a piros sáv jelzésű turistaút, amely később feltekereg a Hirsch-ormon álló, 1896-ban emelt obeliszkhez. Napjainkban itt már csak korlátozott a kilátás, bár a pihenő pad és asztal illetve a közeli esőház ad némi kényelmet a kirándulóknak. Azonban a turistaút igen kényelmetlen, nem csak mély keréknyomok, hanem a rengeteg bedőlt és eddig el nem távolított fatörzs is nehezíti a járást.

A turistajelzések, különösen Pilismarót irányában nincsenek egyértelműen felfestve, akik nem tudnak megfelelőképpen tájékozódni, könnyen bekeveredhetnek a Hamvaskői-rét egyébként nagyon szép világába. De, ha már arra kerülnek, érdemes óvatosan átkelniük rajta, mert a vizenyős részeket, magas vegetációjú részek váltogatják. Maga az aszfaltút a Hamvaskői-erdészház kertjébe vezet be, tehát zsákutca.

Megkérdeztük a Pilis Parkerdő Zrt-t, az észrevételeinkről - Mészáros Péter kommunikációs előadó válaszát az alább szó szerint közöljük.

„A Pilismarót határában található Miklós deák-völgyi legalsó tó is mesterséges víztározóként működött 1960-ig. Az ipari műemlékként számon tartott első gát építése feltehetően a Millennium (1896) időszakára tehető. 1960 táján a meglévő tó felvízi oldalán épült egy másik tó, amelyet hamarosan egy harmadik követett. Ezek védelmére egy hordalékfogó gátat létesítettek kb. 300 méterre a felvízen, a tórendszer így működött közel 1985-ig. A Pilisi Parkerdő Zrt. 2014 márciusára végezte el a tórendszer rehabilitációs munkálatait, melyek következtében mára a tórendszer feletti és alatti mederszakasz átjárhatóságát (vízi állatfajok, pl. a kövi rák számára) a tavakkal párhuzamosan kiépített megkerülő csatorna biztosítja, ami hazánkban különlegességnek számító megoldás. Szélsőségesen magas vízhozam esetén a lezúduló hordalék a patak magasabban lévő szakaszán kialakított hordaléklerakó területen raktározódik, a vízhozam itt csillapítódik, megvédve a patak faluban futó szakaszát és Pilismarótot.

A tavak élővilágának fejlődését a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának munkatársaival, valamint a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság szakembereivel is nyomon követjük. Tapasztalatink alapján a tavak élővilága a rekonstrukció óta folyamatosan fejlődik és bővül, melynek alakulásába nem kívánunk beavatkozni. E tekintetben tehát a nyári időszak békalencse és hínárburjánzását nincs okunk gátolni sem kémiai, sem mechanikai úton.

A piros sáv jelzésű túraútvonal jelzéseinek problémáit illetően Társaságunk felveszi a kapcsolatot a jelzések karbantartásáért felelős helyi turista egyesületekkel, hogy a hiányzó, vagy félrevezető jelzések javításra kerüljenek. Tájékoztatom továbbá, hogy társaságunk a túrajelzéssel ellátott utak karbantartását tervszerűen végre fogja hajtani, melyet az aktuális erdőgazdálkodási munkálatok lezárását követően fog megtenni szeptember hónap folyamán.”

Kertész Z István/kép és szöveg