Az elmúlt másfél évtized ellenzéki pártjai használhatatlannak bizonyultak a rezsim különféle demokrácia-felszámoló stratégiájával szemben. A Fidesz mint macska az egérrel játszott velük, az ellenzéki szavazók pedig négyévente dermedten nézték végig, hogy a pártjaik miként „szkanderoztak, tárgyaltak, összefogtak, elárulták egymást, különváltak, megint összefogtak, majd a választáson elbuktak.” Minden választás után narancssárgává vált az országtérkép. Bennünk, szavazókban pedig az apátia és a trauma váltogatta egymást.

A sorozatban hatástalannak bizonyult ellenzéki manőverek háttere azonban a szavazók előtt a mai napig jórészt rejtve maradt: a pártok financiális érdekei, továbbá az, hogy a parlamentbe listáról, tehát egyéni választási körzet megnyerése nélkül azért mindig bejussanak az egyes pártok nagykutyái. Mindinkább ezek lettek a fő szempontjaik, nem a Fidesz legyőzése. Arról ők rég letettek, de az egyre növekvő összegű állami pénzek az „örök vesztes” életformáját is ellenálhatatlanul csábítóvá tette annak a pár tucat embernek. Természetesen a DK-soknak is, bár az ő szavazóik pártjuk legrosszabb állapotában is úgy tudták, hogy „mindig mi őriztük az ellenzékiség lángját”. E láng lobogását illusztrálná ez a pár hónapja készült fotó is.

Az ellenzéki pártok becstelen játéka - saját szavazóik átverése -, felőlük az ítéletnapig eltarthatott volna, csak hát pechükre és az ország szerencséjére felbukkant egy új név, és futótűzként terjedt mindenfelé. Magyar Péternek köszönhetően feltámadt a régóta egyszereplőssé vált és dementálódott hazai politika, s közben megkezdődött a tömeges dezertálás a molyrágta, naftalinszagú régi pártoktól. Azok pedig most csak abban bízhatnak és bíznak is nagyon, hogy Magyar Péter hátán, rá csimpaszkodva, őt zsarolva, vagy a parlamenti bejutási küszöb leszállítása révén páran ismét bejuthatnak majd az ő privát mennyországukba, ahol felnőtt életük egy tekintélyes részét érdemi munka nélkül és nem közmunkás béren tölthették.

Az meg egyiküket sem érdekli, hogy ebben a választási rendszerben az ellenzék széttöredezettsége - miként az összes korábbi választáson - most is jelentős versenyhátrány lenne. Immár persze a Tisza és vele együtt az ország, a rendszerváltásra várók milliói számára. Tulajdonképpen a családtagokkal és a fizetett pártalkalmazottakkal együtt nem több mint száz ember megélhetése áll szemben a legfontosabb nemzeti érdekkel, Orbán és bűnöző rezsimjének választási vereségével.  

Az ellenzéki pártok és a szavazóik négy választáson is felváltva biztosították a Fidesz győzelmét. 2022-ben a Fidesz hárommillió(!) szavazatot kapott, mert az ellenzéki táborból is minimum félmillióan átszavaztak rá, részben félelemből, részben ostobaságából. A józan ész csődje volt épp a notórius hazudozó Orbán háborús hazugságainak és rémisztgetéseinek hitelt adni. Márpedig a józan ész most ismét bajban van, de ezúttal nem Orbán miatt és a baj forrása is széles körben ismert. A DK szavazói szeretnek úgy gondolni magukra, mint akik mindig az igazságért hadakoztak, most viszont, hogy Magyar Péter személyében találkoztak vele, nem képesek elviselni.

Egy rémképekkel, önbecsapással, rosszindulattal teli abszurd világot vontak maguk köré, a középpontjában M. P.-vel, aki a szemükben nem az, aki egymaga teremtette meg a Fidesz bukásának esélyét, és emiatt a rezsim hajtóvadászatának célpontjává is vált, hanem az első számú közellenség. Tipikus tömegpszichózis. Könyvtárnyi posztjaik, kommentjeik, Magyar-ellenes érveik pedig olyan színvonalúak, mintha a fotó helyszínén, egy nyugdíjasklub brainstormingján (ötletelésén) készülnének. A DK hívei Magyar Péter egyetlen erényéről nem tudnak, ugyanakkor fb-csoportjaikban a neki címzett legaljasabb ítéletek kapják a legtöbb lájkot és megosztást. Ez rémisztő.

Az ellenzéki pártok akkor is egymás tönkretételével voltak elfoglalva, amikor Magyar Péter már a hét minden napján, 0-24-ben azon volt, hogy létrehozzon egy másfél évtized után végre győzelemre alkalmas ellenzéki pártot. De a többiek azzal sem tudtak semmit kezdeni, amikor a 2019-es önkormányzati választások végére az ellenzék már tíz megyei jogú város hárommillió lakosa felett diszponált. Úgy gondolták, elég lesz félévente 15 perc az ATV-ben. Hát nem volt.

Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte egy új országra. Feltéve, hogy a szavazók egy számottevő része ’26-ban nem lesz ugyanolyan megvehető, megfélemlíthető és főleg ostoba, mint 2022-ben. Ha igen, azzal kivégzik az országot, mert az ismét győztes Orbán mindent el fog követni, és ehhez ért, hogy sokáig ne lehessen majd újabb Magyar Péter, Tisza Párt és Út a börtönbe program.

(kiemelt kép: a DK és Gréczy őrzi a lángot - B.A.)