Csurka egy időben csak akkor zsidózott, amikor jelentősebben berúgott, mint például 1973-ban a Szigligeti Alkotóházban. Azokban az alkotóházakban időnként az Örkényt és a Mészöly Miklóst is lehetett látni, nem azt az Orbán János Dénes nevű kis faszomadtát, aki mostanában szeret ilyesmiket lenyúlni. Csurka írt a Bibó-emlékönyvbe, mert akkor volt Bibó-emlékkönyv. Bence Györggyel, Szűcs Jenővel, Eörsivel, Petrivel és Weöres Sándorral írt bele, mert akkor még ők is voltak.

Ma már ők sincsenek, Csurka sincs, nincs Szűcs Jenő csak Schmidt Mária, nincs Bence György csak Lánczi András, és persze van nekünk Bayer Zsolt, ez a hetedosztályú Krúdy-epigon, aki abból próbál megélni, hogy Csukás István egy háromoldalas novelláját nem teljesen józan állapotában egészen tűrhetőnek nevezte. Csurka fasiszta bolondériájának tétje volt, és eleinte még stílusa is, Bayer fasiszta bolondériájának a havi "egymisin" kívül nincs semmiféle tétje.

Kónya-Pető vita helyett Németh Szilárd vitatkozik a Híradó ügyelőjével, hogy miért nem ehet egyenes adásban túróstésztát.

A TGM (Tamás Gáspár Miklós – a szerk.) helyett meg csak a TGM van. Sajnos nagyon nagy a különbség. Már nincs meg az az elegáns sétapálca, meg azok a jó kis hosszú elmélkedések Rézmezei Zsigmond, gróf Ecséry Kristóf és Simor báró korai konzervatív esszéiről, amelyek nemcsak a vármegyerendszer reformjába engedtek betekintést, hanem a helyes gondolkodásba is, amelyhez persze ezt az egészet franciául is kellett tudni idézni. Most meg proletárforradalom, Venezuela vagy mi, én már nem is tudom igazán követni. A Csurka még a Hankiss Elemért akarta elvitetni rendőrrel, páncélosezreddel, most komolyan, hová vitetné a Kökény-Szalai Vivient, műkörmöshöz?

Magyarországnak nagyjából vége van, a második felvonást már meg sem kellene nézni, az ember pontosan tudja, hogy mi fog történni. Hogy az Ungár Péter egy félliter konyak után magáévá akart tenni egy struccot, a Momentum nyári táborában..? Ez nagyjából a maximum, amit ebből a történetből ki lehet még hozni.  Ez nem Csurkáknak való világ. Itt már nem írnak csak úgy tizenhét oldalas iránymutatást a nemzetnek bele pacekba, csak akkor, ha Matolcsy György egyik huszonhárom éves helyettes-államtitkár unokaöccse láttamozta, és lehet, hogy Rogán Cilike egy kicsit bele akar majd írni, valami vicceset a végére. Itt Habony Árpád mondja meg, hogy egészen pontosan melyik népcsoportot lehet utálni, hogyan és mennyire, nála vannak a jelzők, az alanyok, az állítmányok, itt ő a dramaturg.

Orbánnak nem is lenne szüksége Csurkákra, mert a Csurkák hajlamosak az egyénieskedésre. Bayer kell ide, megbízhatóan tehetségtelen, gátlástalan szolga. Csurka nem volt szolga, sok minden rosszat el lehetett mondani róla, de azt, hogy szolga lett volna, azt nem. Ez a pontosan teljesítő szolgák kora, akik azt teszik tönkre, azt próbáljak megsemmisíteni, akit erre kijelölt nekik az elöljárójuk. A szolga gyűlölködése addig terjed, amíg a gazda engedi, nincs ritmusa, izzása, ereje, feszessége, és bármikor lecserélhető egy másik szolga gyűlölködésére. Csurka nem volt lecserélhető. Csurka az a Csurka volt, a galíciaiak és a szamuelyk mögött azért ott volt Tábori Nóra a Házmestersiratóban, a Kállai és a Major a Döglött Aknákban, az üres hegedűtok a Deficitben.

Ezek mögött meg nincs semmi.

(orulunkvincent.blog.hu)