Térey János 1970. szeptember 14-én született Debrecenben. 1989-től 1991-ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd 1996-tól az ELTE Bölcsészkarán, verseit 1990-től közli az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000.
Költői pályafutását olyan jelentős kötetek jelzik, mint a Szétszóratás, Térerő, Drezda februárban, Paulus, Ultra. Írt prózát, de drámaíróként is közismert, nevéhez fűződik a Nibelung-lakópark, Kazamaták (Papp Andrással) és az Asztalizene című dráma is.
1995-ben Déry Tibor-díjjal, 2001-ben József Attila-díjjal, tüntették ki, 2003-ban, 2008-ban és 2009-ben megkapta az évad legjobb magyar drámájáért járó elismerést. 2010-ben Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal tüntették ki. Műveit angol, német, olasz, cseh, bolgár, horvát, mongol, héber és cigány nyelvre is lefordították.
