Kapu Tibor gyorsan betette a vitrinbe a Sulyok Tamástól kapott legmagasabb állami kitüntetést, és máris a Fidesz piknikre utazik.

Jelentkezik és díszvendégként lelkesen részt vesz holnap Orbán Viktor csapatépítő tréningjén, beszédet mond, mosolyog majd a miniszterelnök oldalán, de saját bevallása szerint számára teljesen egyértelmű, hogy „nem azért megy, hogy politizáljon”, ráadásul „sokat nem is tud a kötcsei piknikről”. Ezt azért nem vártam tőle. Ennyire nem lehet tájékozatlan, sem naív. Ugyan már…

Frissen hazatért nemzeti űrturistánk most a Fidesz belső köreinek díszvendégeként, szimpla propagandistaként fogja hitelesíteni a NER rendszerét. Ez a pillanat többet mond minden hivatalos nyilatkozatnál: a magyar emberes űrrepülés nem a tudomány, nem az ipar, hanem a politikai kirakat, bizonyos értelemben a kampány kelléke lett.

Pedig a történet ígéretesen indult. 2015-ben Magyarország belépett az Európai Űrügynökségbe (ESA), ami olyan volt, mintha egy elit szakmai klub teljes jogú tagjai lettünk volna: hozzáférés a legnagyobb nemzetközi projektekhez, ipari megrendelésekhez, kutatási együttműködésekhez. A rendszer lényege a „földrajzi visszatérítés” – vagyis az, hogy az ország befizetései arányában igyekeznek megrendeléseket visszaadni a hazai iparnak.

Csakhogy ez nem automata pénzvisszafizetés: csak akkor működik, ha a hazai cégek nyernek pályázatokat, megfelelnek a szigorú minősítéseknek, és belépnek a megfelelő programokba. Ehhez képest 2025-re a magyar űrtevékenység zászlóshajója a HUNOR emberes űrrepülés lett Kapu Tiborral – egy teljesen állami pénzből finanszírozott, az ESA hivatalos keretein kívüli küldetés, az amerikai Axiom Space magáncég közreműködésével.

Drága PR akció. Ára: körülbelül 99 millió amerikai dollár. Ehhez jön az évi 32 millió eurós ESA-befizetésünk – de a kettő nem erősíti egymást, mert a HUNOR nem növeli automatikusan a magyar ipar ESA-megrendeléseit.

A kormányzati kommunikáció harsogta a „történelmi visszatérést” az emberes űrrepüléshez, a „mindenki érezni fogja a hasznát” ígéretet, és a „gazdasági előnyöket”. Csakhogy ezek az állítások jelenleg inkább hangzatos szlogenek, mintsem bizonyított tények. A küldetés során ugyan több mint húsz magyar kísérlet zajlott, de ezek többsége tudományos bemutató volt, nem ipari termékek repülési minősítése. Nem repült olyan magyar fejlesztésű műszaki eszköz, amely a küldetés után magasabb technológiai érettségi szintre lépett volna, és így könnyebben eladhatóvá vált volna a világpiacon.

Más országok máshogy csinálják. Lengyelország például az ESA hivatalos űrhajósprogramjában vett részt, és több százmillió eurót fektetett be ESA-projektekbe, amelyek közvetlen ipari megrendeléseket hoznak a hazai cégeknek. Svédország szintén az ESA-keretben tartotta az emberes repülést, külön költségvetéssel, és a teljes űrstratégiát egy rendszerbe illesztette. Ezekben az esetekben a látványos repülés mögött hosszú távú ipari és tudományos haszon áll.

A magyar modell ezzel szemben olyan, mint az augusztus 20-i tűzijáték: látványos, drága, de pillanatok alatt elillan, és nem marad utána tartós érték. Viszont nagyszerűen használható politikai kommunikációs célokra. A magyar űrstratégiában nincs nyilvános költség- és haszonelemzés, nincsenek kitűzött mutatók arra, hogy az ESA-befizetésekből mennyi megrendelést szeretnénk visszanyerni, és nincs ütemezett terv a következő emberes repülésre – sem ipari tartalommal, sem költségvetési fedezettel.

Mindezt egyébként a fideszes káderfoglalkoztató külügyminisztérium irányításával, ahol Ferencz Orsolya, Fidesz-képviselő a hazai űrprogram arca.  Az ő pályája jó példája annak, amikor a tudományos háttér és a politikai ambíciók nem találkoznak valódi teljesítménnyel. Villamosmérnökként indult, majd Józsefváros fideszes önkormányzati képviselőjeként próbált nevet szerezni magának, de országos politikai áttörést sosem ért el. A pletykák szerint még főpolgármesteri ambíciói is voltak, - Orbán mellé ültették a jubileumi pártkongresszuson -, de pártja belső mérései szerint Szentkirályi Alexandrához képest is kevesebben támogatták volna. Friss parlamenti mandátumát is csak egy megüresedett hely betöltésével szerezte meg, nem választói felhatalmazással. Az űrarc mára inkább a kormányzati kommunikáció harsány szócsöveként ismert, HírTV-s kommentátor, NER-es megmondóember, a Fidesz-galaxis digitális űrharcosa.

Sajnos, ez a pályaív sejlik fel a kötcsei pikniken mosolygó magyar űrhajós esetében is: Kapu Tibor fideszes haknija nemcsak egy politikai rendezvény pillanatfelvétele, hanem egy egész program szimbóluma: a tudomány és az ipar helyett a pártpolitika lett számára a fő célállomás.

Én őszintén sajnálom Kapu Tibort. Egy mosolygós, szimpatikus, jobb sorsra érdemes fiatalember, akire idén elköltöttünk öt kórház teljes modernizálására elegendő forrást, kb. 46 milliárd forint közpénzt, hogy végül ne nemzeti hősként, hanem egy megafonos színvonalú, a kormány mantráit hitelesítő kirakatfiguraként álljon a nyilvánosság előtt.

És a legszomorúbb talán az, hogy valószínűleg ő maga is tudja ezt.

(fotó: Orbán Viktor Facebook oldala)