És akkor jön Ferencz Orsolya, az űrkutatásért felelős miniszteri biztos, és az alábbiakat mondja: a koronavírus „az Úristennek ez egy olyan kegyelmi üzenete, amit most muszáj megértenünk. El kell jöjjön végre a hit feltámadásának az ideje.”

Próbálom visszafogni magam. Nem az a baj, hogy ócskaságokat delirál, nem is az, hogy ezzel megfelelni kíván, hanem az, hogy ezzel maximálisan megfelel.

Szeretném megkérdezni ettől a nőtől, hogy meglátása szerint vajon mit üzent az Úristen az apró gyermekcipőkből összehordott méretes hegyekkel, amely cipők azok lábáról kerültek le, akik pár perc múlva a gázkamrában végezték. És mit üzent a katyńi erdőben testközelből tarkón lőtt lengyel tisztek szétloccsantott agyvelejével? Mit üzent az élve megégetett örmények hamvaival, a délszláv háborúban megerőszakolt, majd hasfelmetszéssel lemészárolt nőkkel, mit az ISIS által lefejezett újságírókkal, mit Csernobillal, és mit a katasztrófa letagadásával, továbbá mit üzent a családomnak a tizenegy éves copfos ikrek Dr. Mengele általi „tudományos” elpusztításával.

Ferencz Orsolya világszemléletét és Isten-képét nagyjából egy XVI. századi paleoázsiai sámán, egy IV. századi észak-afrikai félanalfabéta kopt szerzetes és az emberáldozat előtt az azték hadistenhez, Vitzliopocstlihoz fohászkodó harcos hitvilágának közös metszete teszi ki.

Miniszteri biztos. Magyarországon. 2020 áprilisában.