Ma (szombat) este, kutyasétáltatás közben szembejött velem egy ismerős hajléktalan, fiatal, erős, zavart elméjű férfi.

Néha szoktunk szót váltani, most is megszólított. Beszéltünk pár mondatot, amikor is ezt mondta: "Most ölni fogok. Elegem van. Megölök valakit." Mire én: "Azzal mit ér el?" Erre ő: "Egy ilyen helyes kis szociális munkást például. Előbb azért elfenekelem." Mondom: "Én nem vagyok szociális munkás", mire ő: "Dehogynem, csak levágatta a haját." Hát, jól megijedtem.

Következő körben megint jön szembe. Mondom neki: "Menjen aludni, késő van." Mire ő: "Én nem alszom ma, mert emberre vadászom." Na, erre felhívtam a 112-t, elmondtam nekik. Maradjak ott. Jó. Kiküldtek 5 rendőrt, élükön egy huszonéves forma kicsi nővel. Igazoltatták, (engem is, és úgy beszéltek velem kb, mint egy kupac szarral) majd megkérdezték a férfitól, mondta-e azt nem rég valakinek, hogy ölni akar.

Rám nézett a pasi, vörösödött a feje, majd azt mondta: nem. A rendőrök közben egyfolytában hergelték, pedig látták, hogy nem tiszta, így hamarosan a fiatal, vékonyka rendőrlányt is megfenyegette: "Megverlek és kitépem a méhedet". A rendőrök folyamatosan olyan megjegyzéseket tettek, amikből nyilvánvalóvá válhatott a hajléktalan számára, hogy én hívtam oda őket. Bediktáltatták az adataimat, a címemet pl a hajléktalan közvetlen közelében akarták hallani tőlem.

Egyfolytában azon fáradt a kis rendőrnő, hogy engem lebuktasson, hazudtam, nem is mondott ilyet a hajléktalan férfi. Újra és újra elmondatta velem, mit hallottam, és belekötött: "Aha, szóval akkor mégsem egészen úgy volt... Aha, tehát akkor most visszavonja..." Lidércnyomás volt az egész, s közben ragaszkodtak hozzá, hogy ott maradjak. Volt egy pillanat, amikor annyira elegem volt, és annyira megrémültem, amiért lebuktattak, hogy azt mondtam: visszavonom a bejelentést, küldjék ki a számláját annak, hogy kijöttek miattam. De a nő azt mondta, ezt már nem tehetem meg, mert itt bűncselekmény történt (?), és innen már nem lehet visszakozni(?).

Aztán mentőt hívtak, döntse el az orvos, mi legyen. A nagyon ingerült mentőorvos megjött, megkérdezte a hajléktalantól, meg akar-e ölni valakit. Hajléktalan mondta, hogy nem. Mire az orvos rám mutatott, és azt mondta: "Akkor köszönje meg ennek a hölgynek, hogy mentőt hívatott magára. Ott van rögzített vonalon a rendőrségen." Aztán felszólítottak, hogy távozzak.

Az orvos is, kb így: "Magára itt semmi szükség, menjen dolgára." Felhívtam a központot, hogy megkérjem, szóljanak a rendőröknek, ne sodorjanak engem veszélyben az intézkedésükkel, de elküldtek a picsába, menjek panaszt tenni a Teve utcába, ha valami nem tetszik. Ilyenek a törvények, nekik meg kell mondaniuk mindenkinek, miért igazoltatják. Na most. Ez a hajléktalan itt él a környékemen. Nagydarab, erős, 34 éves, zavart elméjű férfi.

Rendszeresen találkozom vele. Ha tényleg ölni akar, szerintem már tudja, hogy kit.

Utóirat: Bementem éjjel a Teve utcába. Az ügyeletes nem igen értette, mi a problémám az intézkedéssel. Kb két óra munkával felvett egy jegyzőkönyvet, amit ember legyen a talpán, aki megért. A végén azért kedvesen úgy köszönt el, hogy: "Egyedül ne nagyon járkáljon mostanában, vigyen egy kísérőt. Biztos akad jelentkező..." Épp csak nem kacsintott hozzá.

(kép: illusztráció)