Azonban a legtöbbször azt a feltevést erősítik, miszerint a XIX. században ide felrándult színészek közül valamelyikük vagy többen elénekelték a fa alatt a Norma című opera egyik áriáját, és innen eredeztetik a megnevezését. 

 

Más források a kevésbé ismert, de hihetőbb okfejtéssel tudatják, hogy a korabeli Nemzeti Színház művészeinek a nagyobb ünnepeken nem kellett fellépniük, de az aznapi (gázsijukat) normájukat, akkor is megkapták. És ezen alkalmakkor, ha jó idő volt, többször felrándultak, a már akkor is szép kilátást nyújtó helyre és az öreg bükkfa tövébe telepedtek le. 

 

 

Az ilyen „normanapi” kiruccanásoktól nyerhette a fa, később a környék a nevét. Ez a variáció azért valószínűbb, mert évente többször előfordulhatott, nem egyetlen alkalomhoz kötődő eseményre alapoz, ami nehezebben is ment volna át a köztudatba. Valószínűleg azért eshetett az öreg terebélyes bükkfára a választás, mert nem biztos, hogy egyszerre értek föl a színészek, ezért a környezetétől egy jól megkülönböztethető valamit kellett találkozóhelyül megjelölniük. Akkor még épületek, büfék, vagy műutak egyáltalán nem léteztek. 

 

Hasonló okból neveztek el egy szintén idős, terebélyes bükkfát Természetbarát-fának a Disznófő fölötti magaslaton is. A névadó Természetbarátok Turista Egyesülete tagjai az 1920-as és 30-as években körülötte gyűltek össze minden vasárnap. A szélesebb köztudatba azonban ez az elnevezés nem ment át, de arra jó volt, hogy az egyesület tagjai ne kerüljék el egymást.