Tényleg nem ott kezdődik. Sokkal, de sokkal nyugatabbra. Bécs külvárosainál. Ott végződik Európa.

Elnézést kérek a balkáni országoktól, nem őket akarom megsérteni, amikor idézem a hazánkban joggal utált osztrák kancellárt. Csak egyszerűen fáj, de nagyon, hogy Metternich hercegnek 175 év után mégis van némi igazsága.

A nemzeti szégyen kormánya ismét bebizonyította, hogy a viselkedése a legrosszabb hazai hagyományokat képviseli. Bornírt butaság, habzó hülyeség, dölyfös dőreség, öncélú őrület.

Ezt tükrözi a legszínvonalasabb magyar egyetem, a CEU elűzése. Nem lehetett volna kitalálni ennél fontosabb, jelképes jelentőségű, nemzetünknek maradandóbb nemzetközi kárt okozó döntést. A fiúk fényesen bebizonyították, hogy bunkóságban felülmúlhatatlanok.

Elmegy a CEU, Európába. Mind az osztrák szövetségi kormány, mint a bécsi városi önkormányzat tárt karokkal várja. Európában nem értik, hogyan lehetséges Magyarországon olyan kormány, amely ennyire nyilvánvalóan kárt okoz saját országának. Én sem értem.

Ne legyen kétséges, a CEU megmarad. A vesztes nem a Közép-Európai Egyetem, hanem Magyarország. A magyar fiatalok, a hazai kultúra, tudomány és gazdaság. Az se legyen kétséges, hogy a CEU csak a kezdet. Következik az ELTE, a Corvinus, a Semmelweis, a pécsi, szegedi és a debreceni egyetemek megregulázása, a szabad gondolat, a tanszabadság elfojtása.

Sötét köd ereszkedik le Magyarországra.

Horthy, Szálasi, Rákosi és Kádár nemzetvesztő szerepéhez hézagmentesen felzárkózott Orbán.

Jelzem azonban: sohasem fogunk megbékélni a gonosz pusztító uralmával.

Küzdünk minden erőnkkel a szabadságért, a jogállamért, a demokráciáért.

Akarom hinni Széchenyi nyomán, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz.