Nem csak Budapesten, de általában a nagy városokban, mind az üzemeltetők, mind az utasok ragaszkodnak az egyes útvonalak számjelzéséhez, sokszor még azok lényeges átszervezése után is. 

Például a budapesti villamosoknál hiába betöltetlen az 1 – 69-ig kijelölt számmező több, mint a fele, mégis maradnak, ahol csak lehet az évtizedek óta megszokott viszonylatszámok. Például 1968-ban Budapesten a villamosoknak kijelölt 1- 69-ig számmezőben még csak 10 nem volt betöltve. A II. világháború előtt meg még 93-as villamos is létezett. Amikor 1955 májusában végrehajtottak egy nagy számrendszer-reformot, akkor kapta meg az azóta már megszűnt zugligeti villamos a 81-es helyett az 58-as jelzést, a hűvösvölgyi járat meg a 83-as helyett az 56-os-t. Tehát eredetileg ezek is páratlan számra végződtek.

A budapesti villamos megjelenése után még bő két évtizedig színes tárcsák jelezték – minden logika nélkül – az egyes  útvonalakat.  Ez akkoriban egyáltalán nem hatott furcsának, mert előtte meg a lóvasutakat színes zászlókkal különböztették meg egymástól. Ennek az volt az oka, hogy a gyorsan benépesedő Budapestre rengeteg analfabéta költözött fel vidékről, akik nem ismerték a számokat. Viszont 1910-ben elérkezettnek látszott az idő a számjelzések bevezetésére. Bécsben is ekkor tértek át a színes tárcsákról a számokra.

Akkoriban a főváros villamosközlekedését több kisebb vállalat mellett két nagyobb társaság látta el, amelyek időnként egymással is versenyeztek az utasokért, illetve a nagyobb bevételért.

A korábban a lóvasutakat üzemeltető Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, a BKVT kapta meg a páratlan számokat, míg a Budapesti Városi Villamosvasút, A BVVV a páros számokat. Eleinte nem csak ez különböztette meg a cégek kocsijait, hanem a színűk is, a BKVT-nek barna, míg a BVVV-nek sárgára fényezett kocsijai futottak. Később, amikor egyesítették és köztulajdonba vették a Magyar Tanácsköztársaság alatt a villamosközlekedést, nem rögtön de idővel valamennyi jármű sárga fényezést kapott, mert megállapították, hogy azzal könnyebben észrevehetők. Az egységesítés után is megmaradtak az egyes járatok korábban kiosztott számai. Mivel a budai oldalon korábban szinte csak a BKVT-nek volt hálózata, így minden viszonylatnak páratlan számjelzése volt.

Amikor a pesti oldalról is vezettek át járatokat, megjelentek a páros számok is. Azonban jelen pillanatban is a 17-es, 19-es, 41-es, 47-es, 49-es, 59-es és a 61-es az eredeti BKVT számozást viszi tovább a homlokán. Bár az 1-es villamos páratlan számnak számít, ám annak pályája jóval később épült, mint ahogy megszűnt a BKVT.  Mint már említettük a hűvösvölgyi 56-os járat csak 1955-ben kapta új számjelzését. Ezeken kívül csak az útjuk nagy részét a pesti oldalon és a Duna hidakon futó 4-6-os villamos és a nem rég beindított, csupán szombatonként közlekedő  sűrítőjárat, a 48-as van a budai oldalon.

Kertész Z István; képek: a szerző gyűjteményéből