Dés Lászlót és barátait manapság többször sorolta a Magyar Idők a „rettegő”, hazaáruló balliberális művészek, értelmiségiek közé, akik állami pénzen híznak, miközben bírálják a kormányt. A zenész nem finomkodik a jelzőkkel, amikor leírja, mit gondol a Fidesz 20 éve nyomott mantrájáról, arról, hogy „a kormány egyenlő a hazával. Tehát aki nem szereti ezeket a politikusnak nevezett széltolókat (hogy finoman fejezzem ki magamat), az hazaáruló.”

Felidézi, hogy ezt ’98-ban kezdte nyomni a Fidesz, ma már pedig ott tartunk, hogy a kormánypropaganda-lap sajtómunkása felháborodik, ha a budapesti könyvfesztivál díszvendége, Daniel Kehlmann bírálja a kormányt, amit úgy fordít le, hogy „beletörölte a lábát a vendéglátó országba”, „a magyarok pénzén lejáratta Magyarországot”.

„A kormány által működtetett, de a mi pénzünkből fenntartott sajtó, rádiók, televíziók propagandistái el sem tudják képzelni, hogy egy művész, egy ember szabadon nyilatkozik, azt mondja, amit gondol, és nem azt, amit elvárnak tőle.”

Dés szerint nemcsak a milliárdok adagolása a haveroknak és saját maguknak a korrupció, hanem az is, ha valaki a lelkét adja el.

Elmebajnak tartja, hogy a kormányszócső Magyar Idők skatulyáiban a művészet nem jó vagy rossz, hanem balliberális vagy jobboldali, azon belül is Orbán-hívő. /.../ Csak a jelenlegi kormányhoz való hűség, lojalitás. (Mindez..) Nem lenne lényeges, ha a Magyar Idők nem vette volna át a hatvanas–hetvenes évek Népszabadságának szerepét, amelynek egy-egy cikke „kilövési parancsot” jelentett.

Ez többet mond erről ez egész rendszerről, mint bármi más – idézi az Élet és Irodalom cikkét a 24.hu.