Az elmúlt napokban már lehetett érezni, hogy valami készül, választások előtt meg nem is meglepetés. 2022 szeptembere óta semmi értelme nem volt annak a döntésnek, amely egyik napról a másikra kvázi háromszoros adóterhet rakott az egyéni vállalkozókra, ugyanannyi, ha nem több, munkáért, miközben árakat emelni alig lehetett.

Őszintén? Már nem érdekel. Ha holnap teljesen eltörölnék a szochót, akkor sem. Ha visszahoznák a régi KATÁT, akkor sem. Túlesett már azon a ponton, amikor még hiteles tudna lenni. Valahol úgyis megszívjuk, mert kifosztották ezt az országot.

Annak idején demonstrációk voltak, itt Egerben is csináltunk. Egyetlen érdemi párbeszéd sem történt. Tudni lehetett, hogy a megnövelt adóbevétel a költségvetésen belül nagyítóval sem látható tétel. Mi pedig akkor kaptunk még egy tökön rúgást, amikor mindenki próbált kimászni a járvány romjaiból.

Nem lenne egy rossz szavam sem egy igazságosabb, arányosabb teherviselésben. De a valóság az, hogy nem azért fizetünk adót, amire egy normális országban fizetnénk. Azért fizetünk adót, hogy

– az egyház pofátlan vagyonra tegyen szert, és ne adózzon

– a kormány szisztematikusan lerohassza az önkormányzatokat, amik egyébként a legtöbbet tehetnék a helyiekért,

– polgármesterek és alpolgármesterek több mint duplájára emelt fizetéssel bármit lenyomjanak az alkalmazottak és az itt lakók torkán,

– a családjaink, barátaink, rokonaink folyamatosan a magánegészségügyre kényszerüljenek

– a NER turizmus haszonélvezői mindent bekebelezzenek, ami még valamennyire profitál,

– a közoktatás folyamatos leépítés után egy nappali fogdára hasonlítson,

– a cselédmédia milliárdokból tartsa fenn az abszurd és szégyentelen multiverzumot,

– közben újra 133 milliárdot toljon a kormány egy akkugyár alá, mert ugye, olyan fényesen sikerült a diverzifikált gazdaság,

– a kultúra ne jelentsen mást a zabálásnál és piálásnál,

– a holdudvar projektjein a költségvetések 30–70%-a csak úgy elpárologjon,

– uniós pénzekből épüljön minden második sosem használt közösségi tér, amely után évekig csak a pókháló fizet bérleti díjat,

– az állami rendszerek leolvadjanak, de a felelősség sose kerüljön elő,

– az útépítések ára köszönőviszonyban se legyen az európai átlaggal,

– a korrupció ne bűn legyen, hanem alapvető funkció

– és közben a kisvállalkozók, a dolgozók, a helyiek vigyék a hátukon az egész országot, úgy, hogy cserébe még csak nem is néznek rájuk.

Sorolhatnánk még. Beérett az örök élet, ingyen sör. Borzalmas tréfa lett belőle. Rég túlléptünk azon a határon, ahol ez a rendszer még menthető lett volna. Nem érdekel többé.

(Domán Dániel, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egri önkormányzati képviselője)