Dr. Erőss Anita hidrogeológus szerint a jelenség rávilágít arra, hogy a felszíni és felszín alatti vizek szorosan összefüggő rendszert alkotnak, amelynek okos kezelése most különösen fontossá vált.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai szerint a Duna vízállása július végén, augusztus elején a fővárosban napról napra döntötte meg a negatív rekordokat, egyes napokon 24-31 centiméterre süllyedt a szint, ami messze alulmúlja a 2018-ban mért korábbi mélypontot. A csapadékhiány és a tartós hőség miatt kialakult drámai helyzet nemcsak a hazai folyószakaszt érinti, hanem a teljes Duna-menti régiót, és hatással van az ivóvízellátásra, a mezőgazdaságra, az energetikára és a hajózásra is. A rendkívüli kisvíz miatt Paks Atomerőmű egyik blokkjának teljesítményét is csökkenteni kellett, jelezve, hogy a jelenség messze túlmutat a látványos kuriózumokon.

A tragédia mellett azonban a leszáradt meder tudományos szempontból is izgalmas felfedezéseket hozott felszínre. A múlt század húszas éveiben mindössze három olyan pontot jegyeztek fel a Duna budapesti szakaszán, ahonnan termálvíz tör a felszínre, ám ezeket a normál vízállás rendszerint elrejti. Az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének kutatója, Erőss Anita kollégáival a hétfői terepmunka során a Szabadság híd és az Erzsébet híd közötti szakaszon ennél jóval több, 42–43 Celsius-fokos forrást is talált, amelyek most azért váltak láthatóvá, mert a lecsökkent vízszint már nem tudja elnyomni a feltörő vizet - számolt be a Telex.

A hidrogeológus szerint a jelenség rávilágít arra az összefüggésre, hogy a Dunát és más felszíni vizeket, például a Velencei-tavat is folyamatosan táplálják a felszín alatti vízkészletek. A Velencei-tó jelenlegi nehéz helyzete is azt mutatja, mi történik, ha az aszályos időszakban a felszín alatti vízszint a mederszint alá süllyed. Magyarországon a felszín alatti vizeket az ivóvízellátás, az ipar, a mezőgazdaság és a lakossági fogyasztás is használja, és bár az ország üledékes medencéi kedvező adottságúak a víztárolásra, a készletek nem korlátlanok. Erőss Anita hangsúlyozta, hogy a döntő kérdés mindig a vízmérleg, vagyis hogy a csapadékból annyi víz pótlódik-e, mint amennyit kiveszünk, ez pedig helyszínenként eltérő lehet.

A klímaváltozás miatt egyre gyakoribb intenzív esőzések vize gyakran gyorsan lefolyik a csatornákba és a folyókba, ahelyett hogy a talajba szivárogva utánpótolná a felszín alatti vízkészleteket. A szakértő szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a csapadékvíz helyben tartására és célzott beszivárogtatására, amit már számos európai és világszerte alkalmazott megoldás is bizonyít. Külön problémaként említette a termálvíz-hasznosítást is: ahol a kitermelt vizet nem juttatják vissza a felszín alá, ott mérhető vízszint-csökkenés következik be.

Erőss Anita a termálvíz jövőbeli hasznosításának legfontosabb irányát a benne rejlő hőenergia zárt rendszerű kiaknázásában látja, amely a vizet visszajuttatja a felszín alá, így nem veszélyezteti a vízkészletek mennyiségét. Ez alapvetően eltér attól az elképzeléstől, amelyet korábban egy fürdőüzemeltető szakember fogalmazott meg, és amely szerint a használt termálvizet akár édesvízi folyókba is lehetne vezetni – ezt a hidrogeológus elfogadhatatlannak nevezte, mivel a sósabb víz tájidegen és károsítja az ökoszisztémát. Szerinte a cél nem a kitermelés maximalizálása, hanem a felszín alatti vízkészletek hosszú távú mennyiségi és minőségi megőrzése kell legyen.

A jelenség egy tágabb, látványos sorozat része: a rekordalacsony dunai vízállás miatt Budapesten már előkerültek az egykori Ferenc József híd maradványai, második világháborús robbanótestek a Batthyány térnél, valamint fegyverek a Margitsziget közelében is, miközben az ország más pontjain hajóroncsok és régészeti leletek is napvilágra kerültek.

(forrás: klubradio.hu)