A Rám szakadéknál, a Vadálló köveknél és a Spartacus ösvénynél is táblák hívják fel a figyelmet, hogy az út bejárása a szokványoshoz képest nehezebb, ezért nagyobb odafigyelést és gyakorlatot igényel. Pedig az utóbbi, a Spartacus ösvény  nem nehéz csak a meredek hegyoldalban kanyargó út igen keskeny. Természetesen nem árt a nehézségre való hivatkozás, csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmez, hogy érthetetlen módon, az ennél veszélyesebb helyeken nem csak figyelmeztetés nincs elhelyezve, de az akarat is teljes mértékben hiányzik arra, hogy legalább egy kicsit biztonságosabbá tegyék az adott turistautat. Szinte csodaszámba megy, hogy nem tudunk balesetekről, hiszen a magyar hegyvidéki ösvényekhez képest, egy – egy szakaszuk rendkívül kitett.

A pilisi Fekete-hegy oldalából levezető sárga kereszt jelzés nyomvonala nem csak, hogy kifelé dől a rendkívül meredek hegyoldalon, de a jelzések is meglehetősen ritkán helyezkednek el, ahhoz képest, hogy a több helyen teljesen elmosódott ösvényt egy átlagos kiránduló nehezen tudja követni. A pilisszentléleki elágazás nevű autóbusz megállóhoz levezető ösvény az utóbbi időben fontos szerepet kapott, amióta hétvégi napokon Pomázról közvetlen autóbuszjárat van ide. Az említett ösvénynek körülbelül egy 350 méteres szakasza nagyon kitett és nehezen követhető. Pedig valamikor a Pilis egyik fő (piros sáv) turistajelzése is ezen a nyomvonalon vezetett el. Továbbá a sárga kereszt jelzések nyomvonala a Szentléleki patak völgyében is csak felemás ösvényen vezet tovább.

A Pilis másik oldalán, a Klastrompuszta felett nyíló Legény barlanghoz vezető piros omega jelzés egy kb. 25 méteres szakasza is rendkívül meredek, kijárt és kapaszkodási lehetőség is szinte semmi nincs. Egy tájba illő korlát nagyban emelné a biztonságot. A szomszédos Leány barlanghoz az idők folyamán nagyjából rendezték a feljutási lehetőséget. csakhogy a turisták nem szeretnek ugyanott kétszer elmenni, így kialakult évtizedek óta a két barlang között egy taposott nyomvonal, ezt lehetne kissé feljavítani esetlegesen.

A Visegrádi-hegységben a Kalicsa patak völgyébe leereszkedő, illetve azt keresztező zöld sáv jelzésű útnak, pont a legvadregényesebb szakaszán, elkeskenyedik az ösvény, úgy körülbelül 15-20 centiméteresre, tehát nagyjából egy bakancsnyira, és főleg a felülről érkezők nem látják, miként ereszkedhetnének tovább, itt egy 35 méteres szakaszt feltétlenül tájba illő korláttal kellene ellátni és a nyomvonalat egy kicsit szélesebbé tenni.

A Budai-hegységben a zöld kereszt és zöld Mária jelzésű út egy kb. 400 méteres szakaszon kivezet a rendkívül forgalmas: Budakeszi – perbáli műútra. (sajnos pont ezt a szakaszt egyesek rodeópályának tekintik, és méréseink alapján nem ritka a120-140 kilométeres sebességgel száguldó autó sem.) Bár kifelé irányban jobboldalt ott az erdő ahol egy párhuzamos ösvényt ki lehetne alakítani, ezt évek óta még sem teszi meg a terület vagyon kezelője, a magát turistabarátnak nevező Pilisi Parkerdő Zrt. Szintén ehhez a szervezethez tartozik vagyonkezelői szempontból (és nem tulajdonosként, ahogy sokan gondolják) a többi említett helysín is. Bár a problémákat jeleztük a Pilisi Parkerdő Zrt-nek, egyszer sem reagáltak rájuk. Szintén nem tesz a problémás szakaszok biztonságossá tételéért semmit a Magyar Természetjáró Szövetség és a Budapesti Természetbarát Sportszövetség sem.

Ez az írás nem azért született, hogy bármelyik helyszínen megszüntessék a turistajelzéseket, hiszen az összes említett szakasz szép és érdekes  helyen vezet. Azt is meg kell jegyezni, hogy akit jelzett turistaúton baleset ér, az senkitől nem kérhet kártérítést, a turistautak jelzései tájékoztatnak, de készítőjük jogi felelősséggel nem bír.

 Kertész Z István