A helyi Tisza Sziget által szervezett nyilvános és ingyenes programnak bérelt helyszínt adó kollégium emeleti terme megtelt azokkal az érdeklődőkkel, akik február 8-án arra voltak kíváncsiak, miként látja Kéri László politológus, szociológus és Petschnig Mária Zita közgazdász a mai Magyarország gazdasági és társadalmi állapotát.

A meghirdetett előadásra ráadásul meglepetés vendég is érkezett Bálint András, Kossuth- és Jászai Mari díjas színművész személyében, aki rövid bepillantást adott a hazai színházi élet viszontagságaiba, sőt József Attila szellemét is megidézve elmondta, hogy ő sem így képzelte a rendet…

Az előadók tervei szerint még legalább másfél - kétórányi téma lett volna hátra, amikor valami olyasmi történt, ami a rákosista ötvenes éveket idézte. Az egyik szervező sápadt tekintettel a pódiumra lépett, és az elképedt közönséggel meg a megrökönyödött előadókkal közölte, hogy megérkezett a terem bejáratához a kollégium igazgatója, aki szerint “valakitől” telefont kapott, hogy itt egy politikai rendezvény zajlik. Mintegy könyörgésképpen hozzátéve, hogy ő nem akarja az állását kockáztatni…

Drámaíró ritkán ér el olyan hatást, amit ez a váratlan bejelentés okozott. Kéri László némi malíciával kérte meg Bálint Andrást, hogy akkor talán ha elmondana egy “politikamentes” költeményt zárásként. Radnóti Miklós Majális című versét először a művész mondta el, utána sorról-sorra a közönséggel együtt ismételte. Radnóti látnoki gondolatai hátborzongatóan visszhangzottak a teremben:

“A hangraforgó zeng a fű között,

s hördül, liheg, akár egy üldözött,

de üldözők helyett a lányok

kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,

a háta barna, lába még fehér,

a rossz zenén kis lelke fellebeg

s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,

az ajkukon ügyetlen szép szavak,

duzzasztja testük sok kicsiny siker

s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,

hisz megvan bennük is, csak szendereg

az emberséghez méltó értelem.

Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.”

(forrás: talpramagyarok FB-oldal; kép: illusztráció)