Tanulmányait a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte; utóbbiban 1980-ban diplomázott.

Az 1970-es években Paál Istvánnal a szegedi egyetemi színpad színésze és rendezője volt. 1980-1991 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1991 óta az Arany János Színház rendezője, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1994-2001 között az Új Színház főrendezője volt.

Rendezett - többek között- Szolnokon, Zalaegerszegen, az Operaházban, a Rock Színházban és a Katona József Színházban is. 2005 óta a Győri Nemzeti Színház tagja volt.

Színháztörténeti jelentőségű rendezése a kaposvári Marat halála. "Ács János rendezése, bár számos ponton osztozik a kettős beszéd korabeli paradigmatikus színházi nyelvében, radikálisan újat hoz: a Corvin köz fotón való dokumentarista beidézése révén a metaforikus célzás helyett konkrétan szól egy történelmi eseményről, a sza­mizdathoz hasonlóan egyenes beszédet használ" - írta róla a Színház c. lap. A vidéki színházak esetében példátlanul sokszor, több mint százszor játszották. 1982-ben a "BITEF" nemzetközi fesztiválon mind a három kiosztható díjat elnyerte a darabbal. A kaposvári előadásokra buszokkal érkeztek főleg fiatal, egyetemista nézők. A budapesti vendégjátékokon több alkalommal rendőrkordon védte az előadás helyszínét, a jegy után áhítozó nézők rohamától.

Ács János munkáiban sajátosan érzékien ábrázolta elvadult világunkat, ahogyan Shakespeare Othellojában, Lear királyában vagy Katona Bánk bán-jában, Szophoklész Oidipusz királyában, Csehov Sirályában, a Cseresznyéskertben vagy az Egy nagyváros dzsungelében.

Szövegkönyveket, drámákat is írt (Dorian Gray önarcképe, Egy kiállítás képei, Munkásoperett, mennyei híd - ez utóbbit tavaly mutatták be Debrecenben) és színészi feladatokat is vállalt.

A művész 1987-ben Jászai Mari-díjat, 2009-ben Nádasdy Kálmán-díjat kapott.

Ács János temetéséről később intézkednek.