Alkotótársaival, Jancsó Miklóssal és Szomjas Györggyel olyan filmeket készítettek közösen, mint a Falfúró, a Roncsfilm, a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten vagy az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél.
Rendezőként és forgatókönyvíróként jegyezte 1984-ben az Eszmélést, majd 1989-ben a bűnügyi témájú Kicsi, de nagyon erős című drámát és az 1999-es folytatást, a Visszatérést. Ladányi Andrea táncművésszel két filmet is forgatott, az Éjféli maratont 2001-ben, a Táncalakot egy évvel később, utóbbi a Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb látványért járó díjat.
Művészi munkásságát 1989-ben Balázs Béla-díjjal, 1997-ben érdemes művész címmel ismerték el. A Kossuth-díjat 2004-ben vehette át mint “a filmszakma egyik legkreatívabb egyénisége, aki a magyar valóság különös területeit dolgozta fel, hosszú éveken át a magyar film vizuális nyelvének megújítójává vált; a videótechnika filmszerű alkalmazásának magyarországi úttörője, egyik kidolgozója”.
2010-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, s ugyanebben az évben ítélték neki a magyar mozgókép mestere címet, kiemelkedő művészi alkotó tevékenységén túl a szakmai közéletben végzett áldozatos munkájáért is. 2022-ben megkapta a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál életműdíját, 2023-ban a filmkritikusok életműdíját.
Alkotói tevékenysége mellett elkötelezetten dolgozott a magyar filmszakma intézményi megerősítésén: meghatározó szerepet játszott a Magyar Filmtörvény megalkotásában.
