Magyarországon a komplett politikai elit és üzleti holdudvara mindenfajta erkölcsi gátlás nélkül fosztogatja a közvagyont a legteljesebb egyetértésben. Miközben az egykori szovjet blokkból velünk egy időben kiszabaduló szomszédos országok szépen a hátuk mögött hagytak bennünket. Évről évre nőtt a különbség. Mára a kontraszt sokkolóan szembeszökő.

Szívfájdító belegondolni, milyen országban élhetnénk, ha az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozásunkat követően a politikai elit az EU-s támogatásokat a közjó érdekében használja fel. Nem pedig arra, hogy pályázatoknak, tendereknek és közbeszerzési eljárásoknak álcázva sok 1000 milliárd forintot síboljanak el az éppen hatalom lévők. Megrázó szembesülni azzal, hogy mennyit fejlődhetett volna az ország gazdaságilag, szociálisan, tudományosan és kulturálisan.

Ehelyett azonban mostanra Magyarország gazdaságilag egy gigantikus nagy nulla lett, a feje búbjáig úszik az államadósságban és a horror hitelek nélkül rég csődbe jutott volna. A magyar polgárok átlagosan a legkevesebbet keresik az Európai Unióban, az egészségügy romokban hever, az oktatási rendszer padlót fogott és egyre nő a mélyszegénység.

Pedig ebből az országból 32 év alatt egy modern, prosperáló közép-európai mintaállamot lehetett volna csinálni. Ha az enyveskezű politikusaink nem lopták volna szét az országot.

Az utolsó tégláig.