Engem nem érdekel különösebben Bródy János, a pop-zenéből nagyon szerettem a korai Beatlest, kedveltem a Kontroll néhány dalszövegét, de amikor ellenzéki rendezvényeken eléneklik a Ha én rózsa volnék-ot, az számomra már olyan,  mintha a Székely  himnuszt énekelnék.  Mindent le lehet járatni.

Nem is Bródyról, hanem Rosta Máriáról mesélnék el valamit: a megbeszéléseken, amelyeket a Gráf Reklámügynökség vezetőjével Rosta Máriával (Szörényi Szabolcs feleségével) folytattam, Bródy csak biodíszletként volt jelen. A megbeszélések arról szóltak, hogy a reklámügynökség hirdetésekkel fogja támogatni a Beszélőt.  A történetet megírtam, megjelent a Magyar Narancsban, majd pedig a K. történetei című könyvemben. Felidézésének az ad időszerűséget, hogy Bródy az említett fénykép megjelenése óta sűrűn szerepel az ellenzéki sajtóban.

A történet azzal kezdődött, hogy 1992 júniusában üzenetet kaptam Rosta Máriától, hogy a Gráf Reklámügynökség (a név a Fonográf együttesre utalt) hirdetésekkel támogatná a hetilap Beszélőt. Hirdetésekre a Beszélőnek nagy szüksége lett volna, örömmel mentem el tehát az első megbeszélésre. Itt kiderült, hogy Rosta azt szeretné, ha az SZDSZ az 1991 novemberében elnökké választott Tölgyessy Péter helyett a novemberben esedékes tisztújításkor Wekler Ferencet választaná elnökké.

Az igazgató asszony kitette az asztalra Wekler képét, és szinte szerelmesen sóhajtotta: „Nem tisztára olyan, mint Edward Kennedy?” Bródy egy szót sem szólt. Nem mutattam különösebb lelkesedést, Rosta az addigiaknál szárazabban folytatta: neki annyi is elég, ha a Beszélő nem ír Wekler ellen. Ezt megígérhettem.

Az előző évben számos cikk jelent meg a Beszélőben Tölgyessy mellett és ellen, a lapra mindkét oldal megharagudott. Eszem ágában sem volt, hogy Wekler mellett vagy ellene kampányoljunk. Az ellenben meglepett, hogy júliustól kezdve sorra jelentek meg a cikkek Wekler elnöksége mellett a Magyar Nemzetben, a Magyar Hírlapban, az Esti Kurirban, a 168 Órában.

Nem gondoltam volna, hogy egy reklámügynökség ilyen mértékben befolyásolhatja komoly lapok politikai vonalát.

A Wekler-kampány addig tartott, amíg szeptemberben ki nem derült, hogy Tölgyessy kihívója Pető Iván lesz. A Beszélőnek eközben hét számában jelentek meg az Esterin nevű gyógyhatású készítményt népszerűsítő hirdetések. A hirdetési díjaknak ellenben csak a fele érkezett meg a Beszélő bankszámlájára. 

Amikor sokadjára egyszer Rosta Mária hajlandó volt a telefonhoz fáradni, nyomban kiabálni kezdett: "Maga kihúzza a pénzt a zsebemből. Nem fizetek egy fillért sem mert megszegte a megállapodást." Kiderült, azzal szegtem meg a megállapodást, hogy az SZDSZ Országos Tanácsának ülésén azt mondtam, szeretném, ha Tardos lenne az elnök, ő talán békét teremthetne a párton belül egymásra fenekedő csoportok között. Felszólalásomat valamelyik lap ismertette.

Erre már én kezdtem üvölteni: "Csak nem képzeli, hogy megszabhatja mit mondok az SZDSZ Országos Tanácsának az ülésén?" Bepereltük a Gráf ügynökséget, a tárgyalásra az ügynökség ügyvédje meg sem jelent.  A bíróság 285 ezer forint megfizetésére kötelezte az ügynökséget. Aztán kiderült, a megadott számlaszámon évek óta nincs pénz. Felszámolási eljárást kezdeményeztünk, erre értesítést kaptunk Rosta Máriától, hogy az ügynökség már nincs a tulajdonában.  1994 májusától a fedezet elvonása öt évig terjedhető börtönnel volt büntethető. Ez a szabály azonban természetesen nem vonatkozott az 1992-es ügyre.  "Megbolondultatok?" - kérdezte Magyar Bálint 1994 tavaszán.  "Pereskedtek Rosta Máriával? Nem tudjátok, hogy ő a választási kampányunk legfontosabb szervezője? " pedig tudhattam volna.

Pedig tudhattam volna.

Wekler pártigazgató irodát biztosított Rosta Máriának az SZDSZ székházában.  2001-ben Földi László Defend Kft-je ingyen látta el az Illés-Metro-Omega koncert biztosítását. Minderről Bródy János persze nem tehet. De amikor azt énekli, hogy  "Ezek ugyanazok", nekem Rosta Mária is eszembe jut.