Egy EU-tagállam miniszterelnöke az ünnepi beszédébe becsempészte Hitler sorait: és Magyarországon ezt is meg lehet úszni.

Egy olyan közönséghez szól, amelynek bármit mondhat. Ha Soros György után majd a hóembert nyilvánítja a legnagyobb veszélynek, azt is meggyűlöltetné velük. Ahogy az oroszokat viszont egy hét alatt megszerették a kedvéért, százévnyi utálat után: Putyinostól, balalajkástól, Moszkvástól, pedig onnan mindig csak a baj jött.

Könnyű dolga van az övéivel, a végtelenségig képlékenyek. És minél jobban szégyellik magukat emiatt, úgy lesznek annál meggyőzhetetlenebbek.

Végül mégis megismerkedtem a beszéddel, de olvasva se volt nagy élvezet. A fő vonala, mi más, egy valóságos európai probléma, a migráció mitikussá felnagyítva: el akarják venni az országunkat, azt akarják, hogy önként adjuk oda másoknak, hogy ne mi éljünk itt, hanem mások, külső erők, belső erők, világerők, titkos erők – és ha ő és ők nincsenek, akkor jön az apokalipszis, a kataklizma.

És persze van a másik oldal, a többiek, akik nincsenek ott a téren, és nem rá szavaznak: ők viszont rúgnak, csípnek, harapnak, cenzúráznak, gyűlöletmagokat hintenek, ezek mind az ő szavai, továbbá az ilyeneknek semmi se szent, se munka, se család, se nemzet – így vélekedik sok millió honfitársáról.

Egy ilyen karakter még civilként is rettenetes teher, hát még miniszterelnökként. A zsarnoki mindenhatóság nyomasztó, meggyőződésem, hogy a saját híveinek is, akik tökéletesen demonstrálják Freud teóriáját a zsarnoki apafigura után vágyódó tömegről.

Óriási volt a kontraszt: két hete ott állt egyedül, elveszetten a szinte teljesen üres felcsúti stadionban, most rengetegen voltak. Mert a futball valóságos, arról nem lehet hazudni, márpedig anélkül ő nem létezik. A hívei tartják életben. Ahol nincs módja hazudni, ott ő nincs. Ha nem volna olyan telhetetlen, már ledózeroltatta volna a stadionját.

A beszéd szokásos egzaltáltságából ezúttal kilógott két teljesen rendhagyó elem.  Az, hogy erkölcsi, politikai, jogi megtorlást helyez kilátásba pontosan nem definiált ellenfeleknek, nem maradt ugyan észrevétlen, de egy halott társadalom halottait hiába fenyegetik; a csontvázak ilyenkor a másik oldalukra fordulnak és alszanak tovább.

A másik elem viszont eltűnt a hazugságtengerben. Ott „fortélyos, alantas, rejtőzködő, nem nemzeti, hanem nemzetközi, hazátlan, munka helyett a pénzben hívő” ellenfelekről beszélt. Vagyis a zsidóságról – a hungarizmus és a nemzetiszocializmus nyelvén. Ez ugyan önmagában is példátlan egy állítólag nem antiszemita politikustól, de ráadásul itt Hitler 1933. november 10-én, Münchenben elmondott beszédének egy részletét ismételte meg: kicsit módosítva, de a lényegen nem változtatva.

Egy EU-tagállam miniszterelnöke az ünnepi beszédébe becsempészte Hitler sorait! És Magyarországon ezt is meg lehet úszni.