Igazi unikális személyiség lehet ő ott, hiszen a többieknek csak egy állásuk volt, ők becsületes bűnözők, ez meg egy ilyen eklektikus teremtmény, beépítette valaki az állam hierarchiába, de a jövedelmezőbb tevékenységet folytatja, azaz bűnöző.

Persze az is egy megoldás, hogy nincs itt semmi ellentmondás, mert adott esetben maga az állam hierarchia is egy bűnszövetkezet, ahogy ezt Magyar Bálint már gyönyörűen leírta az elmúlt években, de hiába olvasta el mindenki a mondatait, abból nem akaródzott fel is fogni, hogy ez annyit tesz, hogy nem bűnözők vannak néhol az országban, hanem egy  bűnszövetkezet maga az ország, abban élünk mindannyian, családostúl. Ha a csecsemődet tolod a gyerekkocsiban a téren, ezt a levegőt szívja be.

Ha veszel egy okmánybélyeget ezerért, akkor abból biztosan a rogán ixedik feleségének Aubade fehérneműjet finanszírozod, vagy a hatvanpusztai könyvtárszoba rozettas faburkolatához járulsz hozzá, aztán a maradékból vagy megy valami jó helyre vagy nem.

Idáig tehát rendben is vagyunk, mindannyian láttuk a Keresztapa filmet, na ott egy Marlon Brando volt a főnök, aki most megfelel mondjuk Orbánnak (lófaszt, már azért  mégse egy helyen disznópásztorkodtak), az Al Pacino lett volna a hierarchiába beépült emberük, aki már nem közvetlenül maffiáskodik, na ez lenne a jóarcú Schadl, de hát nekünk nem telik Al Pacino-ra, nekünk ilyen Schadl gyerek jut, hát  lapozzunk.

Ma ugye az a műsor, hogy ez a Schadl nevű Tekintetes Bírósági elnök, nem csupán az Igazságügy Miniszter első helyettesét vette meg kilóra, mit kilóra, pár dekára, és együtt csinálták a sefteket éveken keresztül, persze az igazságügy miniszter asszonyunk, az semmiről sem tehet, ő gyanú fölött áll két nyelvcsapásnyival, mert ő érthető módon napi 24 órában el volt foglalva azzal, hogy lobog a haja.

Tehát a NER,  ma kiderült,  úgy működik, hogy ha kell valakinek egy jogi diploma, akkor kell szólni a Schadl-nak, hogy Gyurka, intézd már el szokás szerint valamelyik jogi egyetemen, hogy a leadott személyeknek utaljanak már ki azonnal amire szükségük van, úgy mint vizsga eredményt, jogi diplomákat, mégiscsak jobban mutat az igazi papír, ha a Pécsi Egyetemen hamisítják, a Pázmányon illetve a Szegedin, mintha a gyáli piacon kellene megvenni, ráadásul pénzért.

 Így is történt, mint a népmesében.

És én abba a hibába estem, hogy egész nap azon háborogék, hogy hogy a fenébe nem bassza a csőrét summa cum akármilyen diplomás jogászainknak, hogy nem elég, hogy a kollegáik évtizede jogászként közreműködnek Mária országa jogrendszerének pitypang-szerű könnyed elfúvásában, de most már a saját egyetemeiket is isztambuli bazárrá aljasítják le?

De estére rájöttem, hogy tévedtem, nincs itt semmi gond.

Ugyanis felesleges aggódni, hogy az egyetemet sosem látott, nyomozati iratok szóhasználata szerint úgynevezett „tökhülye” delikvensek jogi diplomát szereznek, akkor ezek a figurák, milyen bajban lesznek, ha praktizálniuk kell és lóf@szt se tudnak a szakmáról?

Megmondom, mert estére fürdés közben rájöttem: semmilyen gondjuk nem lesz.

Ugyanis az történt, hogy ezek a Schadl-ék 2 éve kiokumlálták, hogy valahogy újra kell osztani a végrehajtói piacot, és mivel a fegyverropogást már Pintér úr rossz szemmel nézi, ezért a legjobb lesz, ha a verőember habitusú korábbi végrehajtókat kiszelektáljuk csókosokra és csóktalanokra, azaz aki fizet mondjuk évi minimum 200 milliót a tudományos lehetőségért, az lesz végrehajtó, aki meg nem, annak csá! És ennek a szelekciónak a legjobb módja optikailag, ha kitaláljuk, hogy a verőembereket kötelezzük a jogi egyetem elvégzésére!

Már a hírre a jóhírű végrehajtó társaság plebejusabb tagjai visszamentek a kocsmába inni és anyázni, kénytelen - kelletlen megelégedve azzal az addig összeharácsolt vagyonnal, amit a kilakoltatottak és kisemmizettek sokaságából törvényesen kisajtoltak.

A többiek meg nekifeszültek, hogy az anyád úristenit, akkor megyünk és beiratkozunk abba az egyetembe, oszt lesz a falon diploma! És a szokásos módon neki is álltak a tudománynak, azaz lapoztak a könyvtárakban, kerestek, kutattak, hogy végre megtalálják a jogi tudás esszenciáját, azaz azt a spannt, akit le kell fizetni.

Tehát a sor végén álltak a markos verőemberek jogásznak képződni vágyással lelkükben megtelítődve, közben volt a Schadl, aki már lepapírozta magát (ki tudja hogy, lehet hogy a lefizetési gyakorlatot már korábban megszerezte, és most csak a kiadásait akarta visszapótolni ezzel a tudással), és a sor végén a diploma szolgáltatók csüccsentek a jogi karokon, tanszéki helyettes oktatótól kezdve dékánon keresztül gondolom rektorig. Mert ugye ilyenkor nyilván nem a NER kancellár felel aki a rektor felett áll vétójoggal.

Mondjuk tényleg elég lehangoló, hogy ezt tették ezekkel a jogi egyetemekkel.

Én magam még érettségi után azért vetettem el a jogi egyetemet a jövőképemben, mert magamat nem tartottam elég okosnak és szorgalmasnak, hogy egy ilyen komoly seggelést igénylő klasszikus egyetemet el tudnék végezni. Így aztán mérnök lettem hálistennek.

A lányom meg Angliában végzett jogot, ott is boldogul, és érdeklődéssel olvassa milyen az a „hungarian way of jogrendszer.”

És végül, hogy az epikai rend is meglegyen, a tanulság:

Ez a Schadl, a Völlner meg a Judit, pont azt tették, ami a NER lényege.

Megszüntették a zavaró versenyt a szakember kiválasztásban, a közigazgatásban kamu szabályozókat építettek be, azzal, hogy jogi végzettséget írtak elő, hiszen valójában azt is árulták, mint a kofák a disznózsírt a Bosnyákon, közben meg megalázták a tisztességes jogászokat, porba rántották a hajdan jóhírű és független egyetemeket, egyszóval precízen szolgálták a NER rendszerét azzal, hogy amennyire szerény erejükből tellett, a feudalista, versenymentes , kontraszelektált és kelkáposzta szagú rendszer patics falába maguk is odacsaptak egy fandlival.

Holnap új nap, új történetek és Juditka haja hullámosabban lobog mint valaha, a főni nagy örömére.

Élvezzük hát a zenét!