Hírportálunk a szükséges dokumentumok megszerzése után úgy gondolja, hogy a számos szépséghiba mellett elsikkad a fő probléma, vagyis miért állhatott elő Magyarországon olyan helyzet, miszerint országgyűlési képviselőket a lakosság adóforintjaiból fenntartott és köznek nevezett médiabirodalomból erőszakkal dobnak ki, illetve jegyzői határozattal távolítanak el...?

Kiss Anita, Budapest III. kerületének, vagyis hivatalosan Óbuda-Békásmegyer jegyzőjének villámgyors intézkedése csak a kívülállóknak meglepő. A jegyzőnő két kollégájával kellő körültekintés nélkül azonnal ugrott, sőt még rendőri támogatásért is folyamodott, hogy a közmédia Kunigunda utcai székházában – egyébként jogszerűen tartózkodó országgyűlési képviselőket – munkájuk végzése közben hatósági segédlettel eltávolíttassa.

A legkevésbé sem foglalkozott azzal, hogy az MTVA megbízott vezérigazgatója, Papp Dániel panaszát reálisan átgondolja.

Bár intézkedését körülbástyázta mindenféle jogszabállyal és hivatkozással, azok – a jogalkotó szándéka szerint – nem az ilyen esetekre lettek megalkotva. A jegyzőnő olyan tényállásokra reagáló jog- és egyéb előírásokra támaszkodott, amelyek a polgári törvénykönyv hatálya alá esnek, miközben a történteknek ahhoz semmi köze nincs.

Például a nagy kapkodásban, a birtokvédelmi eljárásban Kunhalmi Ágnes és országgyűlési képviselő társai megnevezés szerepel.

Sem az nincs egyértelműen kifejezve, hogy a megnevezett személy is országgyűlési képviselő, sem a többi személy konkretizálása nem történt meg. Már pedig Kunhalminak éppen országgyűlési képviselő mivolta alapozta meg az ott tartózkodást. Kiss Anita arra hivatkozott, hogy a panaszos fogalmazott így, viszont szerintünk, ha már sebbel-lobbal hoz a jegyzőnő egy határozatot, akkor azt csak konkrét nevekkel tehette volna meg. Kunhalmi Ágnes úgy nyilatkozott, hogy a törvényesen kijelölt jogi úton ügyvédje által megfellebbezi ezt a jegyzői határozatot.

De nézzük mi is történt. A panaszban és a határozatban „belépő és beosonó” országgyűlési képviselőkről írnak. Na már most azzal is kellene foglalkozni, hogy miért oson be egy országgyűlési képviselő, ha neki igazolványa felmutatásával is joga lenne belépni a területre? Nyilván mert megakadályozták benne. Vagy, Papp Dániel aggodalma, hogy egyre sokasodnak az országgyűlési képviselők az általa vezetett intézményben. Nem ismerünk olyan korlátozást, amely kimondaná, hogy egyszerre hány képviselő lehet egy közpénzből fenntartott közintézményben. Ha a jegyzőnő fürgeségét ezekre is alapozta, akkor az ügyben mutatott pártatlansága kérdőjeleződik meg.

A fő probléma azonban az, hogy az országgyűlési képviselők (akárhányan vannak) jogszerűen tartózkodtak az épületben, sőt annak minden helyiségében – ezt törvény mondja ki. Ráadásul ez magasabb rendű jogszabály, mint a birtokvédelem. Másrészt Papp Dániel azon indoka sem áll meg, hogy veszélyeztetnék az intézmény rendeltetés szerű működését. Éppen, hogy azt segítették volna elő, hogy az általuk képviselt több, mint két és félmillió ember akaratának megfelelően beolvassanak egy petíciót, körülbelül három percben. Az összes közjáték, „iszapbirkózás” és más testi kényszerek pedig abból adódtak, hogy a képviselők nem végezhették el a munkájukat és a biztonsági erők mindenben akadályozták őket.

Ugye azt senki nem képzeli, hogy az országgyűlési képviselőnek csak annyi joga lenne, ha belép az MTVA székházába, hogy a biztonsági főnök bevezesse őket egy helyiségbe és maradjanak ott. Majd nem hív senkit, aki a képviselők világos és egyértelmű céljának elérését segítené. Pont az a lényeg, hogy bárhová, tehát még a stúdiókba is beléphetnek a képviselők, mert nem a konyhaszekrényeket mentek be megnézni, hanem az őket a parlamentbe beküldő több, mint két és fél millió ember akaratának érvényt szerezni, hiszen az MTVA közpénzből, méghozzá nagyon sokból, évi 90 milliárd forint adónkból működik. Ennek a pénznek az előteremtésében azok ugyanúgy részvesznek, akik ellenzéki politikusra szavaznak és cserébe elvárják az érdekük politikai érvényesítését.

Felmerül a kérdés, hogy egy olyan intézmény esetében, amelyet stratégiai okok miatt kiemelten védenek, ott minden biztonsági őr, vezető valóban az, aminek látszik. A kételyek akkor erősödtek fel, amikor se a rendőröket és egy ideig se a mentőket nem engedték be az épületbe. Normál körülmények között – mert az állami erőszak-monópolium a rendőrség kezében van, nem fordulhatna ilyen elő.

Ahogy az sem, hogy amikor az országgyűlési képviselők kérték a rendőrök segítségét, azok arra hivatkoztak, hogy nem tudnak intézkedni, mert őket sem engedik be az épületbe. Kik nem engedik be? Feltevés lehet az, hogy a biztonsági őr ruhában lévő személy a valóságban fedett ügynök, terrorelhárító, rendőrtiszt. Ha így van, akkor az intézkedési jogköre csak annyi, mint aminek látszik, vagyis egy biztonsági őré. Ha ennél komolyabban lép fel, fel kell fednie magát és a valós szolgálati viszonyát. Viszont ezzel együtt sem dobhatna ki országgyűlési képviselőket.

Kertész Z István