„Akkor itt a vége az Orbán-kormánynak. Orbán Viktorék szeptemberben azt hazudták az országnak, hogy nem volt kiskorú sértettje a Fidesz által kinevezett, kitüntetett és megjutalmazott Szőlő utcai rémnek. Most pedig tanúvallomást tettek az elkövetéskor 14-15 éves fiúk, akiket minden elképzelhető módon bántalmazott szexuálisan Juhász Péter Pál.” (Magyar Péter, december 3.)

„A Tisza gazdasági programjáról egy szakállas vicc jut mindig az eszembe a szovjet hűtőgépgyári dolgozóról, aki akárhogy is rakta össze a kilopott alkatrészeket, mindig tank jött ki belőle. Baloldali bankárok, baloldali közgazdászok, baloldali gazdasági szakemberek akárhogy is rakják össze a gondolataikat, abból mindig megszorítócsomag jön ki.” (Orbán Viktor, december 5.)

A fenti két idézetből is látszik, hogy mennyire más történet zajlott ezen a héten a kormánypárti és az ellenzéki nyilvánosságban vagy buborékban. Azért nevezem visszatérően buboréknak, mert a benne lévők sokszor nem is tudnak arról, mi zajlik a másik buborékban, és hajlandóak azt alábecsülni.

Orbán Viktor a Fidesz által vélelmezett tiszás megszorításokról kommunikált, és a kampánytervnek megfelelően megpróbálta összekötni a megszorítás, adóemelés, baloldal, háború, Brüsszel szavakat a Tiszával. A Tisza-megszorítás valóságossá tételét a miniszterelnök úgy próbálta vizuálisan erősíteni, hogy egy nagy paksaméta előtt ülve beszélt „egy kupac gonoszságról”.

Eközben Magyar Péter ismét a gyermekvédelmi visszaélésekről beszélt, miután kiderült, hogy a korábbi kormányzati állításokkal ellentétben mégiscsak volt kiskorú sértettje a Szőlő utcai esetnek. A Tisza ezzel demonstrálta a héten a rendszer tarthatatlanságát.

Magyar elment a Szőlő utcai javítóintézetbe is, illetve Bódis Krisztával közösen interjút készítettek egy 11 éves állami gondozott kisfiúval, aki megszökött az intézményéből. Bár érte kritika Magyart, hogy miért használ politikai eszközként egy 11 éves gyereket, politikai kommunikációs szempontból nyilván erősebb a videó bármely leírt szónál.

Egy kampányban nem meglepő, hogy minden párt és vezető a saját politikai történetébe illeszthető témákkal, a saját céljai elérést elősegítő ügyekkel hozakodik elő. Az ellenfél történetét segítő ügyekkel pedig igyekszik nem foglalkozni, azt nem erősíteni.

Az ügyek politikai értékelését azonban nemcsak a látszat, hanem a valóság szintjén is érdemes elvégezni.

Ebből a szempontból pedig azért veszélyesebb a Szőlő utcai ügy a Fideszre, mint a Tiszára az újabb és újabb megszorítós lejárató kampány, mert a Szőlő utcában valóban zajlik egy nyomozás, valóban letartóztatták az egykori igazgatót, valódi sértettjei, áldozatai vannak a rendszernek. A tiszás megszorító csomagnál nincs semmi ehhez hasonló bizonyíték, amely igazolná a fideszes állításokat. A Tisza cáfolta a dolgot, annak aláírói nem vették a nevükre, és semmi formális közük nincsen a Tiszához.

A Szőlő utca ügyéről Orbán szombaton általánosságban véve annyit, mondott, hogy „aki gyerekhez nyúl, miszlikbe kell aprítani”. De éppen arra látunk példákat sorra, hogy a gyermekvédelmi intézményekben miszlikbe aprítás helyett sorra jönnek elő a borzalmas esetek példái. A Szőlő utcai ügy hónapok óta forr a fazékban, és ezen a héten újra megmozdult a fedő.

Ezen a héten emellett Magyar petíciót indított a megtámadott Gajdos László mellett, Orbán Viktor 11 százalékos minimálbért jelentett be, és a Fidesz és a Tisza ismét egy helyszínen, Nyíregyházán tartott gyűlést.

(Dull Szabolcs témáját élőben is követhetik youtube-csatornáján)