Azt mondta ugyanis, hogy a magyar kormány támogatja, hogy a holokauszt magyar gyermekáldozatainak legyen emlékhelyük. „Ha azonban ez nem lehetséges az ország bemocskolása nélkül", akkor erre nem kerül sor.

Eddig az elvárt hatalmi ukáz úgy szólt, hogy a magyar zsidóság jogfosztásában, közel hatszázezer áldozat egybegyűjtésében, kifosztásában vagy annak lehetővé tételében és a haláltáborokba történő feltűnően gyors leszállításában a magyar állam felelősségét hárítani kell, amiként hivatott ezt megtenni például a Szabadság téri förmedvény, vagy amint ezt teszi a Horthyért önfeledten lelkendező állami főideológus-vezértörténész asszony, intézeteivel, múzeumaival, s úgyszólván minden megnyilatkozásával.

Most azonban már arról van szó – lengyel barátaink szép példáját követve -, hogy a magyar állam felelősségének felvetése egyenlő az ország bemocskolásával.

A helyzet az, hogy – a gyermekáldozatoknál maradva – a kb. 50-70 ezerre tehető meggyilkolt magyar zsidó gyermek begyűjtésével, embertelen fogva tartásával és megsemmisítő táborokba való leszállításával a magyar állam mocskolta be önmagát, s nem azok, akik történészként, a korszak kutatóiként teljes joggal felvetik az akkori magyar államapparátus felelősségét.

Szóval a magyar állam mocskolta be önmagát, továbbá a jelenlegi magyar kormány mocskolja be saját magát, Gulyás Gergelyestől, mindenestől.

És íme, egy újabb adalék, miért is kell szétverni a magyar bölcsészet- és társadalomtudomány legfontosabb műhelyeit, s miért kell létrehozni különféle, az Orbán-kormány által pénzelt és kormányszabásúra barkácsolt „történeti” intézeteket, ahol a magyar állam egykori önbemocskolását a bemocskolás mostani hazug letagadói számára igyekeznek szakmányban tisztára sikálni.