Akinek átadtam 1300 euróért, licitált a díjért, és teljesen igaza van, amikor azt mondta, hogy számára az egész licit óriási csalódás. Ő, meg én is azt hittem, hogy annak tudatában, hogy a pénz az Iványi Gáborhoz köthető alapítványhoz megy, gazdag emberek majd akár milliókig licitálnak. Nem ez történt.

Lehet, hogy én b@sztam el, de most már mindegy, biztos vagyok benne, hogy az 1999-es Táncsics Mihály-díj jó kezekbe került 1300 euróért. Ez szégyen. Nem a díj, az a tény, hogy tehetős emberek nem adakoznak Iványi Gábor alapítványai javára.

Úgy nagyjából elegem van mindenkiből, aki kurvára gazdag, de jótékony célokra nem adakozik. Hát igen. 1300 euroért meg lehet váltani a jó, magyar titulust. Csókoltatom az összes magyar oligarchát! Magán megjegyzés, hogy dögöljenek meg! Egyébként tetszik, hogy Pongrácz László felvállalta magát névvel és arccal. Remélem, hogy nem b@szik rá.

Ezúton csókoltatom a világ lehülyébb frakcióvezetőjét, Kocsis Mátét, de nem folytatom, mert amennyi idiótát ismerek Orbán Viktor körül, nincs hely!

Ui.: nem tudtam elviselni, hogy a Császár Attila nevű senkiházi megkapta azt a díjat, amit annak idején én, ezért licitre bocsátottam. Ennyi.

Ágnes megjegyzése: az 1300 eurót természetesen átutaljuk Iványi Gábor alapítványainak – írta közösségi oldalán Havas Henrik.