„Mit várunk és kitől? A szocializmusnak, mint modernizációs kísérletnek, vége –ez hangzott el valamikor 1987. októberében a Hazafias Népfront székházának földszinti tanácstermében. A Fordulat és reform dolgozat szerzői mutatták be a dolgozatukat Pozsgay Imre jóváhagyásával. A szerzők a Pénzügykutató Rt. munkatársai voltak. Lengyel Laci, Csillag István, sőt, még Matolcsy György is köztük volt. Mindannyian tudtuk, akik jelen voltunk, hogy nincs mese, itt a vége. Ekkortájt volt az, hogy Havasi Ferenc, az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkára interjút adott nekem a Rádióban, aztán amikor kikísértem, az udvaron azt mondta, hogy: »Nekünk végünk van.«

Én csak arra vagyok kíváncsi, hogyan ér véget az, ami most van. Ennek a kurzusnak még nevet se tudok adni. Annak idején a reformkommunisták valóban tudták, hogy elkerülhetetlen a rendszerváltás. Pozsgayn kívül még ott voltak: Németh Miklós, Glatz Ferenc, Kukorelli István, nem is sorolom tovább a neveket. Most milyen neveket soroljunk föl? A renegát Matolcsy Györgyöt? A szóra sem érdemes Lázár Jánost, aztán a mindent überelő Nagy Mártont, Rogán Antalt…? Te Jézus, Mária!

Ágnes szerint mindenki A dinasztia című filmet nézi. Hát, én is megnéztem, és arra jutottam, hogy ezek között a figurák között nem látok egy Havasi Ferencet, vagy egy Pozsgay Imrét. A ’80-as évek Kádár-rendszere egy álomvilág volt. Vártuk a megváltást, és nagyjából tudtuk, hogy kitől várhatjuk. Most? Az Orbán-rendszer arca egy Menczer Tamás.

Van kérdés?”