A halála napján Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Washingtonban arról emlékezett meg, hogy naponta 11 keresztényt ölnek meg a világon hite miatt. A kormány honlapján azóta beszámoltak többek között, hogy folytatódik a sikeres vajdasági gazdaságfejlesztési program; a tavalyihoz hasonlóan az idén is csaknem 130 ezer gyerek vehet részt az üresen kongó Erzsébet-táborok programjain; magyar adóforintokból folytatódik a sikeres vajdasági gazdaságfejlesztési program – s efféle hírek töltik meg a minden magyar állampolgár érdekét képviselő magyar kormány honlapján.

Hellerről egy szó sincs.

Ami, lássuk be, annyira nem meglepő, hiszen kérlelhetetlen és rettenthetetlen kritikusa volt a Fidesz-kormánynak s személy szerint Orbán Viktornak is. Ráadásul elkövetett egy nagy hibát, ami gyakorlatilag az egész életét végigkísérte, hogy nem félt. Még Orbántól sem.

Ezt s a kivételes tudományos, szakmai nagyságát az egész világ elismerte, Orbánék nem, még egy szimpla részvétmegnyilvánulás sem rebbent el a részükről, az egészet Tarlós nyakába varrták, aki, becsületére legyen mondva, Hellerhez méltó közleményben tudatta, hogy a főváros saját halottjának tekinti a váratlanul lehunyt filozófust.

A kormány, azaz Orbán az eddig megszokott pitiáner, sekélyes, középszerű s aljasan gyáva mentalitásához méltón kussol. Nehéz is lehet megszólalni egy olyan „kormányálláspont” után, amit egy Kovács nevű kormánybolha bolsevista eresztett el a szája alfeléből pont egy éve, hogy „Heller Ágnes pedig csak egy öreg, bigott (és lejárt) kommunista".

Ezt a primitív mentalitást önkritikusan negligálni valóban emberpróbáló feladat lenne, de éppen ettől lenne nemes, tisztelendő s egy ország egészéért felelős politikushoz méltó.

A Fidesz-kormány és Orbán nem ilyen, sosem is volt, sosem is lesz. De a történetírás lapjain is hasonló jelzőkkel jegyzik, ha jegyzik fel őket – ellentétben Hellerrel, aki már életében is sokszoros legenda lett.

Mindebben tehát semmi meglepő nincs, ezek a fiúk ennyit és ezt tudják, egy középszintű kocsmából is kitakarítanák a nagy pofájuk és az ehhez mérten gnóm lelki tartásuk miatt.

De miért hallgat a Magyar Tudományos Akadémia, amelyet az elmúlt félévben annyian és oly hevesen próbáltak védeni katedra mellől, az utcán, külföldön – igen, még maga Heller Ágnes is...? Ha valakinek, hát legalább a saját kollégáit, szakmai családját tömörítő közösségnek illene méltó módon elbúcsúzni Hellertől, elvégre már kinyírta őket a kormány, már nincs mit veszteniük.

Nagyon nagy zavarral és helyettük való szégyenérzettel tesszük fel a kérdést: avagy épp’ hogy most volna már mit veszteniük a gyáva kis alkuk országában...?

Tisztelt MTA – szereljék le az összes tükröt, amibe belenézhetnek. Még megvágnák magukat borotválkozás közben. Mi kérünk elnézést – Önök pedig szégyelljék magukat.

(forrás: szabadhir.hu)