A magyar hatóság anélkül teszi ezt, hogy az érintetteket meghallgatná, azok előterjeszthetnének menedékkérelmet, és egyedi ügyükben kiutasításról szóló döntés születne. A szabályozás nem ad lehetőséget mérlegelésre. Mindenkit, gyereket, beteget, sérült, idős embert vagy akár terhes nőt is válogatás nélkül kidobnak a határkerítés túloldalán. Bár az Európai Unió Bírósága 2020-ban kimondta, hogy a visszakényszerítések szabályozása ellentétes az uniós joggal, a helyzet mit sem változott.

Egy jemeni és egy afgán menekülő családot kényszerítettek át Szerbiába a magyar hatóságok. A ferihegyi reptéren mindannyian menedékjogot kértek, mégis átdobták őket a határkerítésen. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának mai ítélete kimondta, hogy az állam megsértette a kollektív kiutasítás, valamint az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát. A menedékkérőket – köztük egy Down-szindrómás és egy másik, súlyosan beteg gyereket, akinek kezelésére nincs mód hazájában – a Magyar Helsinki Bizottság képviselte a perben.

Magyar rendőrök vertek össze egy pakisztáni menedékkérőt, de a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére az ügyészség nem nyomozott tisztességesen. Az államnak 20 ezer eurós kártérítést kell fizetni.

A Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi szakemberei rendszeresen látogatják a határközeli, szerbiai menekülttáborokat, ahová sokszor sérülten és kifosztva jutnak el a szerb pusztába kidobott emberek. A múlt heti úton szerzett tapasztalatairól egy olyan kollégánkat kérdeztük, aki először látta a saját szemével a kormány menekültellenes politikájának következményeit.

Pokol Kriszta, a Magyar Helsinki Bizottság kommunikációs koordinátora kísérte el a menekültügyi szakembereket szerbiai útjukra.

Merre jártatok pontosan? Mi volt a célja ennek az útnak?

Főleg Szabadka és Zombor környékén voltunk. Meglátogattunk egy hivatalos menekülttábort és több olyan helyszínt, ahol településektől távol eső, elhagyatott épületekben húzzák meg magukat menekülők. Azért mentünk, hogy megismerjük, milyen következményei vannak rájuk nézve a magyarországi rendőri atrocitásoknak. Olyan emberekkel beszélgettünk, akiket átlöktek Magyarországról Szerbiába. Egyikük sem mondta, hogy amikor jelezték, hogy menedékkérelmet szeretnének benyújtani, akkor ezt komolyan vették volna. És rengeteg olyan esettel szembesültünk, ahol a rendőrök láthatóan bántalmazták ezeket az embereket.

Kommunikációs szakemberként szerinted mi az, amit a látottakból fontos lenne megmutatni a magyar közönségnek?

Megdöbbentő volt, milyen sok gyerekkel találkoztunk, akik megpróbálkoznak a veszélyes határátkeléssel. Ezek a szülők nélkül érkező, 15 év körüli kiskorúak számukra teljesen ismeretlen társaságokhoz kénytelenek csapódni.

Találkoztunk családokkal is, akik pici gyerekkel vágtak neki az útnak. Volt egy fiatal nő, aki arról számolt be, hogy az ő férjét “csak kicsit verték meg” a rendőrök, mert látták, hogy kisgyerekkel és nővel van.

Teljesen általános, hogy a magyar rendőrök megverik és kifosztják azokat, akiket elkapnak. 1-2 ezer euró készpénzt úgy, ahogy van, elvesznek tőlük, a jobb telefonokat természetesen szintén elveszik a rendőrök, akinek kevésbé jó, összetörik, majd használhatatlanul adják vissza. Az is jellemző, hogy a rendőrök szándékosan megsemmisítik azokat a bizonyítékokat, amik arra utalnak, hogy a visszakényszerített emberek Magyarországon jártak.

Egyértelműen látszott, hogy akik ezen az úton vannak, borzalmas körülmények között tengődnek, állandó bizonytalanságban, kiszolgáltatottságban, agressziónak és megaláztatásoknak kitéve. Milyen körülmények elől menekülhetett az, aki mindezt még a kisebbik rossznak tartja?

Mi az, ami csak eltorzítva jelenik meg a nyilvánosságban mindebből?

Egyáltalán nem tapasztaltam, hogy ezek az emberek agresszívak lennének, ahogy a sajtóban sokszor megjelenik. Én félelmet és bizalmatlanságot láttam. Csalódottnak és kétségbeesettnek tűntek. És igaz, hogy mi is többnyire felnőtt férfiakat láttunk, de bőven vannak családok, gyerekek is – főleg szírek és afgánok, akik háború elől menekülnek.

A “megvédjük Magyarországot” mantrának is inkább a cáfolatát láttam. Egyrészt mert mindenki tovább akar állni Nyugat-Európába. Másrészt mert annak csak a negatív következményeit látni, ahogy legális átkelési lehetőség híján az embercsempészek kezébe lökte a rendszer az embereket. Ennek a nyomát viselik például az Ásotthalom környékét szegélyező rommá tört csempészautók (amik a helyieket is veszélyeztetik), vagy a gerinctörést szenvedett fiú, akivel a furgon a rendőrök elől menekülve felborult, egy vétlen szembejövővel is karambolozva.

(Forrás Magyar Helsinki Bizottság)