Hogy véget ér ez a hatalmi, vagy inkább uralmi korszak, amely ember és társadalom eredendő törékenységét újra és újra kíméletlenül próbára tette. A diktatúra bármelyik formája, a legenyhébb is terror, mert szüntelenül olyan választások elé állítja az embert, ami nem jó neki. 

Van Kurt Vonnegutnak egy tökéletesen ránk szabott észrevétele. „Az igazi terror egy reggel arra ébredni, hogy gimnáziumi osztálytársaid irányítják az országot”. Mivel velünk ez szó szerint megtörtént, igazolhatjuk, hogy túl sok iskolatárs a parlamenti padokban rosszat jelent. Az egykori Bibó kollégisták máig zabolázatlan csapata: Deutsch Tamás, Kövér László, Handó Tünde, Szájer József, Orbán Viktor, Stumpf István, Simicska Lajos, Áder János a magyar történelem legalávalóbb politikai vonulatához tartozik, de még a Fidesz második-harmadik, ugyancsak köztörvényes vonala: Vida Ildikó, Völner Pál, Papcsák Ferenc, sőt Orbán Viktor felesége, Lévay Anikó is a Fidesz Ménesi úti bölcsőjében sírt fel, majd vesztünkre kezdett politikai hatalom után nyújtózkodni.

Viszont ez a tragikus történet még mindig nem a múlt. Ők még mindig itt vannak, léteznek, ártanak, idegen, orosz és kínai érdekeket szolgálnak. Ez utóbbira is egyre gyűlnek a bizonyítékok. Nekik ezért most a személyes sorsuk a tét, míg a mi helyzetünk sokkal egyszerűbb: mi csupán egy tisztességesebb, európai, nyugati normák szerint vezetett országban szeretnénk élni, amelyben bónuszként kevesebb a bizonytalanság és a stressz. Április 3-a után feltárulhatnának a rezsim előlünk rejtegetett titkai, az Orbán-Putyin viszony komor, sötét háttere, irgalmatlan vagyonok eredete, ma még ismeretlen, de borítékolhatóan megtörtént bűnök tömege. Végre kezünkbe vehetnénk a sorsunkat.

Egy Észak-Korea szakértőnél olvastam: az ország létezésének egyetlen értelme, hogy a Kim-család uralkodhasson rajta. Ez valóban a legvégsőkig elfajzott zsarnoki psziché, ennél egy sorozatgyilkos is nemesebb karakter. Magyarország persze más eset, létezésének vannak Orbán Viktoron kívüli elemei is, de már nálunk is egyre több minden történik kizárólag érte és miatta. A sportban ez már régóta nyilvánvaló, de diktátori erőszakossága mára az élet legtöbb területére behatolt, és nagyon is konkrét számokkal bizonyíthatóan sehol nem jótékonyan. Orbán a saját hívein kívül mindenhol és mindenben versenyképtelen és az országot is azzá tette. Szavazótábora megtartásában viszont maga a tökély: tankönyvi módon ölte ki belőlük a természetes emberi kétely és kétkedés utolsó csíráját is. Csak két példa erre. Vajon akadt egyetlen ember is az országban, aki valóban úgy gondolta, hogy a CEU és az SZFE két olyan intézmény, amit muszáj elüldözni, tönkre tenni? Talán a kormányoldali szavazók kedvenc színészei, rendezői nem az SZFE-re jártak? Mégis hittek Orbánnak, mert elviselhetetlen lett volna számukra a gondolat, hogy téved, vagy szimplán bosszúálló és gonosz. Inkább bálványimádóvá váltak. És most őket kéne legyőznie egy létszámban hasonló nagyságú, de egészen más mentalitású szavazói tábornak.

Sokunknak van sokféle baja saját pártjainkkal, akár évekre visszamenőleg, de a többségünk tisztában van a tét nagyságával, a választás kivételes horderejével, ezért a szavazatunkat nem fogjuk elpazarolni álellenzéki pártokra. Másoknak viszont semmi nem elég jó, és pont erre készülnek. Nekik minden félresikerült mondat, múltbeli vétek, botlás elég indok, hogy vagy egyáltalán ne szavazzanak, vagy ne a hat párt egységére. Micsoda elvszerűség és moralitás! Talán, ha Szent Antal lenne a listavezető, csak az felelne meg nekik. Vajon honnan ez a felfokozott minőségigény éppen egy olyan társadalomban, amely ellenállás nélkül adta át szabadsága mindig újabb és újabb darabját. Egy évtizeden át valamennyi állami és középületen fehér zászló lobogott, a megalkuvás és a kollaboráció teljes körű volt. Szakmai szervezetek tucatjai, különféle kamarák, egyetemi rektorok, hallgatói önkormányzatok, ügyvédi szervezetek, szinte a teljes média, egyletek, társaságok, szövetségek, az Akadémia… mindig néma csend volt a válasz az agresszióra. Egyetlen kivétel volt, az SZFE fiataljai, de őket meg a saját korosztályuk, a többi egyetem hagyta cserben. Azok mitől féltek, mivel nem értettek egyet? Kirúgtak volna százezer egyetemistát? 

Diktatúrákban elburjánzik a közöny és az amoralitás, mindenekelőtt a diktátor szavazói között, de úgy általában a teljes lakosságban és minden korosztályban. Ezért lehet most százszoros választási erőforrásfölénye az öregedő bibósoknak, a TikTok, az insta, a youtube ontja  a hatalmi elvetemültség aljasabbnál aljasabb reklámjait, MZP Ukrajnába küldené katonának a fiatalokat, a hazugságok beégnek az agyadba, a villamos ablakából mindenhol azt látod, hogy miniferi, ezért jöhetett létre a kormánymédiák orwelli világa… Mózes megmentette népét a bálványimádat bűnétől, most az ellenzéki szavazók menthetnék meg az országot a bálvánnyá vált diktátortól és híveitől. Tartoznak ennyivel maguknak és az országnak. És talán még Orbán híveinek is megváltás lenne, ha végre letehetnék a beléjük tömött évtizedes hazugságok súlyos terhét. Végtére is van belső felszabadulás.

Epilógus

Elmondhatatlanul sok rossz ért bennünket az elmúlt években, egyénként és nemzetként egyaránt hatalmas veszteségeket szenvedtünk. És ha megint nem lesz elég szavazónk, még többet fogunk, mert Orbánon minden csak egyre rosszabb lesz: a fogai, a belei, az idegei, a vérnyomása és legfőképp a pszichéje. Még gonoszabb, még bosszúállóbb lesz. Emlékszünk, hogy a CEU-t a rajta kitört genderőrülettel kezdte támadni? Na és holnap mi lesz a népszavazás tárgya? Még több gender, a gyerekek nemének megváltoztatása. Nem tud, soha nem fog leállni. Aki még mindig nem érti, hogy a tébolynak nincs felső határa, az igyekezzen, mert lehet, hogy hétfőn már késő lesz.